Hogy a Miniszterelnökség Hivatalának a várba költözése miért is borzasztóan problémás, azt már megírtuk: egyrészt az újabb presztízsberuházásra kidobott milliárdok, másrészt az eszmei háttér - konkrétan a Horthy-kor restaurálásának újabb szimbolikus lépése - miatt. De az ellenzéki média sajnos szintén nagyot vétett, amikor az üzemi étkezdéből, konkrétan a Gundel étteremből szállított menüt és annak alacsony áraiból csinált ügyet. Sok helyen egyenesen az jött le, mintha Orbán Viktor naponta a Gundelből hozatna magának ebédet, ráadásul bagóért. Ám itt abszolút nem erről van szó.
Olykor a Parlament étlapja is tesz egy kört az interneten, a nagyérdemű pedig ezen jól felháborodik, gondolván: miközben az átlagembernek egy éttermi ebédre a gatyája is rámegy, addig a lóvéval egyébként is kitömött képviselők milyen olcsón jutnak hozzá egy tál meleg ételhez. Ez a sztereotípia csupán azt a tényt nem veszi figyelembe, hogy az Országházban sokkal több irodista dolgozik, mint politikus, és a Miniszterelnökségen is több a közhivatalnok, mint a miniszterelnök. Az üzemi étkezde is elsősorban az ő étkeztetésüket szolgálja. Az állam egyébként is számos külön tétellel jutalmazza a saját alkalmazottait, például utazási kedvezménnyel, munkáltatói lakáshitellel, és többek között olcsó étkezési lehetőséggel. Ezzel kompenzálják a közalkalmazotti bértábla által megszabott, a versenyszféráéhoz képest lényegesen alacsonyabb és rugalmatlanabb fizetéseket. És ez így volt minden kormány alatt, szóval nem a NER találmánya, sőt. Nyilván az is előfordulhat, hogy az állami intézményekben dolgozó képviselő, államtitkár, vezérigazgató, vagy akár maga Orbán Viktor is olykor a saját alkalmazottaival ebédel, de az üzemi étkezde kivételesen nem róluk szól. Aki tehát az étlapon vagy az árakon irigykedik, az valójában nem Orbán Viktor szájából nézi ki a falatot, hanem az egyszerű alkalmazottéból, aki még a Miniszterelnökségen sem feltétlen keresi magát agyon.
A dolog pikantériáján pluszban csavar egyet, hogy az üzemi étkezde beszállítója a híres, városligeti Gundel étterem. Ez a brand a gourmet, az exkluzivitás, és az ehhez tartozó, országosan legmagasabb árszabás szimbóluma. (Igaz, sokak szerint már csak a nevéből él ilyen jól, nem a minőségből.) A keringő közhiedelem szerint a miniszterelnökség dolgozói ezeket a több tízezres csodaságokat vehetik meg pár száz forintért. Ám ha rápillantunk a nyilvánosságra került étlapra, akkor láthatjuk: mind a kínálat, mind az árfekvés nagyjából egybevág egy átlagos munkahelyi menzáéval. Hogy mi áll a közbeszerzés hátterében, és az ünnepi imidzsére büszke Gundel miért pont most gondolta, hogy közétkeztetéssel akar foglalkozni, egyelőre rejtély. (Kétségkívül sajátos Gundelkodásra vall.) De hogy szó nincs az emlegetett "luxusmenzáról", az ennyiből is jól látható.
Forrás: Index
Szóval a Miniszterelnökség menzájának betámadása nem csak egy bődületes demagógia, de szavazatszerzésre is alkalmatlan. Hiszen ezekben az állami szervekben dolgozik egy hatalmas közalkalmazotti embertömeg, aminek szavazati joga is van. És ők bizony többségükben nem politikai elhivatottságból dolgoznak ott, ahol (még a Miniszterelnökségen se), hanem hogy megvehessék a tejet és a kenyeret, meg esetleg fölneveljenek egy vagy több gyereket. Ellenben jó eséllyel elegük van az állandó bizonytalanságból, az állami leépítések damoklészi kardjától, és hogy az elbocsátott ex-kollégáik feladatköre is az ő nyakukba szakad. Ráadásul ahhoz is túlságosan "szem előtt vannak", hogy a készülő közalkalmazotti sztrájkból kivehessék a részüket. Szóval ügyes politizálással ők abszolút ideális ellenzéki szavazótábor lehetnének. De ha azt látják, hogy az ellenzéki sajtót és pártokat az egzisztenciális helyzetük helyett az érdekli, hogy mit ehetnek a menzán és mennyiért, az nem túlzottan tereli őket az ellenzék pártjai felé.
Szóval jó lenne erről a fals kényszercselekvésről leszállni, és ismét olyan témát keresni, ami a bérből és fizetésből állókat - például az állami közhivatalnokokat - célozza meg,
