Már régóta készül fejben egy cikk a Fidesz Budapesthez való hozzáállásáról. Történetesen arról, hogy a Fidesz, oly sok árok kiásása és magyar-magyar közti különbség elmélyítése keretében kiélesítette a népi-urbánus vitát is, amiben ő egyértelműen a népi oldalon foglalt helyet. (Persze ennek semmi köze a valós értelemben vett néphez, vagy a vidéki lakossághoz. Ha volt is valaha valós, kézzelfogható identitáskülönbség a városi és vidéki lakosság között, ez a XXI. században csupán csak archaikus, késő-feudális ideáltípusok mesterséges újjáélesztése.) Ennek apropóján mutatják meg a bűnös, liberális Budapestnek, hogy ki is az úr a terepen. Telepakolják a fővárost fölösleges és funkciótlan presztízsberuházásokkal, amiknek csak egy céljuk van: az ő nagyságuk hirdetése - miközben a városi embernek oly értékes zöldterületet tekintet nélkül irtják, ahol tudják. (Na jó, valójában két céljuk van: a másik a túlárazott közbeszerzésekkel a klientúra vagyonának továbbduzzasztása.) Erről szól a Városliget beépítése is, meg most aktuálisan a Budai vár "restaurálása".
A Budai vár a Dögkeselyű című film főcímében (1982)
Meg persze ott az ideológiai koncepció is, amit az Alaptörvény(ük)ben is lefektettek: igazodás az 1944-es állapotokhoz, mert akkor milyen szép is volt az élet. (A Kossuth teret is erre hivatkozva sikerült egy lélektelen térkő-sivataggá változtatni, aminek persze semmi köze nincs a tér negyvenes évekbeli állapotához.) Oké, a Holokauszt (zöme) valóban a megjelölt március 19-i dátum után történt, de a tekintélyelvű Horthy-rendszer, a Numerus Clausus, valamint a "hárommillió koldus Magyarországa" egyébként is nemzeti történelmünk egyik legszégyenteljesebb időszaka. Abban az időben a vár szintén zárványként működött, amiben a benne lakozó kormányzó és környezete kényelmesen el volt szigetelve az alattuk zakatoló, zajos-színes várostól, és annak népétől. Persze most Orbán Viktor nem fog beköltözni a várba (mint ahogy Áder János sem a Sándor palotában lakik), csupán a hivatala - ám a fő üzenet így is ugyanaz: a legfőbb hűbérúr bő hetven év után sikeresen visszaveszi magának a várat. Például beköltözik a régen megsemmisült lovarda is, aminek 2018-ban már nem sok szerepe van, de hát ugye a cél 1944 elérése. És ha a várnak, ha kisebb részben is, de megmarad a turisztikai jellege, a mindent elárasztó lószarszag jócskán fog rontani az összhatáson. De a lényeg, hogy az új vitéz nagybányai akármikor szippanthasson az ájerből, és máris otthon érezze magát.
Azon tehát nincs mit csodálkozni, hogy a karmelita kolostor több száz éves freskóit egyszerűen lefestettette, mert nem passzolt a koncepciójába. És így tesz minden hellyel, ahová csak betrappol a disznószaros gumicsizmájában. Ennek semmi köze nincs a vidéki származáshoz, hiszen a barbárság, a taplóság és a demonstrált műveletlenség nem lakóhelytől függ. Ez csak emberi választás kérdése: ha valaki végképp nem érzi magáénak a fővárost, és nem tud azonosulni az itt felhalmozódott szellemi, anyagi és tárgyi értékekkel, akkor is tiszteletben tarthatja azokat. De ennek a hatalomnak a mások tisztelete gyengeségnek számít. Neki az erő csupán az ökölben rejlik, a pálinkafőzésben, a kislányokat meghágó huszárokban, és a Budapestre erőltetett állami önkény minden fajtájában - gondolván, hogy a városi puhányok úgyse mernek visszaütni. Na ebben fog hamarosan nagyon siralmasan tévedni.
