Nem, még a nevét sem fogom leírni az ismert üdítőital-gyártó vállalatnak. Egyrészt a világszerte hirdetésekre költött csilliókból én egy fillért nem láttam, így bármennyire is szimpatikus (volt) a legutóbbi reklámkampánya, nem fogok neki szívességből hírverést csinálni, és szerintem szüksége sincs rá.
Másrészt az LMBTQ emberek egyenjogúságáról készült plakátjai maximálisan elérték céljukat. Szinte minden köz- vagy magánszereplő, politikus, művész, köznáci, vagy egyszerű járókelő rakott ki magáról kólás szelfit. Vagy támogatólag fogyasztva, vagy tökösen kiöntve a földre. De főleg az az állampárti képviselő tett érte sokat - akit szintén nem fogok bereklámozni - aki nagy felháborodásában meghirdette az országos bojkottot. Őnélküle sokunknak valószínűleg az egész reklám föl se tűnik. (Sőt miután fb-n meghirdette a homofóbb ötletét, az azon felháborodó kommentelőknek mivel jöt elő? Természetesen az elfogadással és a toleranciával. Azért a bizttonság kedvéért érvként megpendítette az erőfölényt, majd az ilyenkor szokásos gyermekvédelmes sablonnal zárt. Nota bene: ugyanő volt az, aki két hónapja be akarta tiltani a Pride-ot, illetve szorgalmazta, hogy a rádiók több szkinhedmetált játsszanak. És igen, ő ma egy egyéni körzetből megválasztott oszággyűlési képviselő.)
A lényeg, hogy az üdítőital-gyártó cég nem csak sikeresen csinált emberekből élő hirdetőtáblát, hanem pár napra a közéletet is tematizálta, ezzel pedig sikeresen tört be egy eddig tőle idegen termékpiacra is.
![]() |
(Egy kevésbé jól sikerült alkotás: sokan a gazdáik gyerekét szoptató rabszolganőkre asszociáltak, így ezt a reklámot később le kellett venni.) |
Ilyenkor azok is sokan vannak, akik furfangosan átlátnak a szitán: hoppácska, a vállalat ezt nem csak egyszeri jófejségből meg felebaráti szeretetből csinálja, hanem kemény üzleti érdekekből! Tán csak nem a saját nyereségét akarja ezzel is növelni? Bohzasztó! Hallatlan! Hát bizony, egy piacgazdaságban ezzel is meg kell barátkozni, hogy a különböző cégek reklámokkal akarják a keresletet a termékeik iránt fölkelteni. Ennek pedig egyik ismert típusa, amikor a reklám valamilyen értéket közvetít, és apellál az azt osztók rokonszenvére. Talán emlékszünk még a Benettonra és Oliviero Toscanini munkásságára, illetve a sokszínűséget, toleranciát, elfogadást hirdető, valamint a világ borzalmait megörökítő sajtófotókra, amiken csak egy kis zöld címke emlkeztetett, hogy itt valaki tulajdonképpen pulóvereket árul.
Az tehát egyáltalán nem mindegy, hogy valaki, még ha üzleti megfontolásból is, de milyen értékeket közvetít. Mert van olyan is, hogy vállalatok társadalmi szerepvállalása, amit egy üzleti kampánnyal is remekül össze lehet kötni, de attól még nem lesz kevésbé igaz. A nálunk szóban forgó cég másik kampánya - egy másik itallal társítva - a bullying és a rosszindulatú lehurrogás ellen foglal állást, ami szintén üdvözlendő.
Mégsem fogom leírni a gyártó cég nevét, mivel - harmadrészt - nem gondolom, hogy ezzel mentesülnek attól a bűntől, hogy a világot elárasztják a cukros-festékes szódavízükkel, vagy ahogy egy ismerősöm fogalmazott: a "szemétbe csomagolt szemetükkel". Mert lehet egy reklámkampány bármennyire szimpatikus és haladó: ha maga a termék egyáltalán nem az, sőt káros természetre és egészségre egyaránt, akkor nem fogom azt hirdetni, hogy igyatok ilyet, mert jó.
Negyedrészt meg a konkurens világcég cukros-festékes szódáit jobban szeretem, így meg pláne nem fogok olyasmit tolni, aminél még ezen a silány piacon is van jobb.