Tehát megjelent a kerékpársáv a Nagykörúton meg az Üllőin, és természetesen előjöttek azok a büszke autósok, akik szerint ez az egész hülyeség, ezek az utak nem alkalmasak a biciklizésre, meg általában az egész város nem alkalmas rá, de aki biciklizni akar, menjen a járdára, vagy a mellékutcákba, de leginkább csinálja a négy fal között. Aztán meg jön az, hogy a dugók a bringásoktól vannak (nem ám a kelleténél több autótól), ráadásul a bűzt is ők okozzák, mert az autóknak miattuk kell lassan menniük. Remélem, nem kell külön részletezni, hogy ezek az áldozathibáztató és mártíromkodó szövegek mekkora kamuflázsok, és csak egyvalamire jók: annak az előadására, hogy ahogy eddig volt, az a lehető legnagyobb rendben van, aki pedig ezt a nagyszerű rendet meg akarja bontani, az a közösség, és leginkább önmaga ellensége. Szóval a bringásnak is az az érdeke, hogy ne bringázzon, és hogy az autók annyi sávban pöfögjék és zúgják tele a várost, amennyiben csak akarják.
Ezek a posztfeudalista, fasisztoid diskurzusok elég régi keletűek, amik egy-egy csoport régóta fennálló uralmát valamiféle megváltoztathatatlan, isteni elrendeltetésnek veszik. Aki pedig mégis a változtatásra vetemedik, az magára vessen, ha szembetalálkozik az (egyébként is túlerőben lévő) elnyomók hatalommegtartási igényeivel. A paraszt csak ne lázadozzon a kizsákmányoló földesura ellen, mert még kerékbe törik; az asszony maga tehet róla, ha az ura elveri; a zsidó csak magának gerjeszti az antiszemitizmust, ha érvényesülni akar; a biciklis meg hülye, ha pont ott teker, ahol az autósok épp szétszennyezik a város levegőjét - sőt kifejezetten ő a hibás azért is. A lényeg, hogy mindenki találja meg a helyét: az úr maradjon úr, a szolga meg maradjon szolga, annak minden privilégiumával és terhével.
Aztán az ilyenek néznek nagyokat, amikor egyszer csak a paraszt kiegyenesíti a kaszáját, az asszony összepakolja a cuccait, a nácit felakasztják, a bringás meg kiharcolja magának azt az egy darab sávot a Nagykörúton.
(Ha nem működik az időzítés, akkor 22:07)