Hihetetlen, de még midnig működik:
Lehet, a számok már nem feltétlen helytállóak, de azt remekül megmutatja: ha valamire többet akarunk fordítani, azt csak úgy tehetjük meg, ha máshonnan meg elveszünk. Gyurcsány Ferenc - sőt még korábban Medgyessy Péter - is ugyanezt szajkózta, de nem találtak megértő fülekre. A Fidesz meg kitalálta a "bankárkormány" kifejezést, aminek az értelmét Orbán Viktor egyszer majdnem elmagyarázta: amit a bankár az egyik kezével ad, azt a másikkal elveszi. Viszont hogy ez mit jelent, és mi köze a bankárokhoz, azóta se derült ki. Legutóbb Kósa Lajos bankárellenzékezett egy zaftosat, leginkább őt kéne megkérdezni. Vagy inkább mégsem, mert ha amint kinyitja a száját, zuhan a forint. Szóval hogy ez akkor most mi, még mindig nem derült ki, viszont remekül beilleszthető a "kalmárnemzet", "kereskedők népe" és hasonló zsidózások közé. Lehet, hogy az ország kilencven százalékának nem ezt jelentette, de 2006 szeptembere óta már nyilvánvaló: ha a maradék tíz százaléknak igen, az már éppen elég egy felforduláshoz.
Visszatérve a költségvetéshez: Orbán Viktor nem csinál mást, csak bebizonyítja Gyurcsány igazát és saját ígéreteinek a ködbe veszését. Már senkinek nem újdonság, hogy a csodafegyver, a non-stop bőségszaru, amitől hirtelen mindenkinek több és jobb lesz, bármilyen ráfordítás nélkül, csak legenda. Valahogy mégse mennek utcára dühödt tömegek azzal, hogy a miniszterelnök hazudott és monnyonle. Ám Orbán varázsa csak részben köszönhető az ígéreteinek. A nagyobbik rész, amitől ennyi feltétlen hívet tud maga mögé állítani, az a határozott kiállása. Minden intézkedését meg tudja magyarázni, sőt annak az ellenkezőjét is, és ehhez nem kell más, csak elég hihetően, semmitől se megrettenve képviselni saját magát. Még akkor is, ha egy héttel azelőtt még pont az ellenkezőjét képviselte, ugyanolyan hévvel.
Ez az a határozottság, amire az MSZP mindig képtelen volt, és aminek hiányában még a saját álláspontja mellett sem volt képes kiállni. Meg is lett az eredménye: egy hatalmas választási vereség. A nyolc év olyan kormányzásból persze még többet is ki lehetett volna hozni, de az összesített mérlegére akkor sem lehet panasz. A közvéleményben mégis olyan borzalmas emléket hagyott, hogy hiába fordulnak egyre többen szembe a kormány politikájával, a szocialisták népszerűsége mégsem növekedik számottevően. Az LMP tábora is olvadozik: a civil mozgalom Parlamentbe vitele csődöt mondott. Így hiába az annyi tiltakozó a médiatörvény, nyugdíjlopás, felsőoktatási szivatás ellen, ők a pártpolitikától konzekvensen távol tartják magukat. A Jobbikot nem szívesen veszem számba, de látható, hogy ők is megálltak a fejlődésben. Megnyilvánulásaik egyik része határozottan a Fideszt támogatja, másik részük akaratlanul is az MSZP-t. A zsigeri cigány- és meleggyűlölet meg általánosabb társadalmi jelenség annál, minthogy egy külön párt erre hosszabb távon rá tudjon épülni.
Tehát részben ezzel is magyarázható a Fidesz még mindig túlnyomó népszerűsége: nincs váltópárt, ami helyette népszerű legyen. A választópolgárok egy jelentős hányada Orbán Viktor bélsarát is vigyorogva kanalazná befelé, míg egy másik tábor pedig teljesen apolitikus: óvakodik mindentől, ami politika. Végülis a 2010. tavaszi választások eredménye se mutatott nagyon mást: a Fidesz a szavazatok 52%-át szavazta meg, ami persze még mindig nagyobb, mint az összes többi párt szavazatainak száma. De mindez egy 68%-os részvétel mellett alakult így, tehát a választópolgárok kétharmada szavazott, és ebből is csak az egyik harmad a Fideszre. És hiába vannak hangos fanatikusaik, ez az arány bizony lassan, de határozottan csökkenőben van. 2014 még nagyon a jövő zenéje, odáig még sok midnen változhat - de jelenleg mind a változás, mind a változatlanság beláthatatlan következményekkel járhat.
