Magyarországon 2011-ben ismét megvalósult a pogrom fogalma: egy terület bizonyos etnikai hovatartozású tagjait kitelepítik, elüldözik, "cigánytalanítják" Gyöngyöspatát. Igaz, ezt most nem az államhatalom végzi, de hogy hol van ilyenkor az állami közbiztonság, ami ezt megakadályozhatná, az már nagy fehér folt. A Fidesz "erős állam"-víziója csak a magánszféra határainak lerombolására vonatkozott, de az állam normális, minimális feladatainak ellátására már láthatóan nem. Mint ahogy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület márciusi megszállásakor sem lépett (le) a belügyminiszter. Hogy az gyengeség volt-e, vagy éppen gesztus a szélsőjobbnak és a lakosság cigányellenes hányadának, máig nem tudni. De az biztos, hogy az a kormányzat és főleg az a belügyminiszter, amelynek regnálása alatt ilyesmi megtörténhet, alkalmatlan a feladata elvégzésére. Ha pedig direkt vonul ki, és önként engedi át az ország tetszőleges területeit milíciák és félhadseregek - jelenleg a Véderő nevű terepruhás szervezet - ellenőrzésének, akkor azzal aktívan hozzájárul az államrend és a demokrácia lebontásához. A kormány különben is az 1944 előtti, horthysta államrendet tekinti legitim elődjének. Most az 1919-es fehérterror és az ahhoz járuló kormányzói jóváhagyás ismét megvalósulni látszik. Igaz, tömegkivégzésekre még nem került sor, de ne legyenek illúzióink: nem azért bújik valaki egyenruhába és nem azért alapít kiképzőtábort, hogy aztán az ott használt fegyverrel csak agyaggalambot lőjön. Főleg, hogy most a fegyvertartási szabályozás is enyhülni fog, így az efféle "cigányvadászok" már akár éles lőfegyverrel is szabadon felszerelkezhetnek.

Gyöngyöspatai lakosok már márciusban aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy maradjanak a Szebb Jövőért Polgári Egyesület néven tömörült ex-gárdisták, és őket is meg lehet érteni. Hiszen amazok hiába félemlítettek meg egy egész közösséget, asszonyokat, gyerekeket: az a néhány bűnöző, aki a falu lakosságára veszélyt jelentett, ugyanúgy visszahúzódott az odújába, és addig a lakosság maradék, nemcigány többségének valóban nem volt félnivalója. Nekem is be kell vallanom: ha a cigány-magyar együttélés problémakörében személyesen érintett lennék, netán érzelmileg involvált, valószínűleg nekem se lenne türelmem toleránsnak lenni. Talán a bosszúvágy is elöntené az agyamat, előjönnének agresszív hajlamaim, és vérgőzös tekintettel menetelnék én is a fekete lajbimban. Ám mivel nem élek Gyöngyöspatán, de eleget informálódtam, és valamennyire ismerem a téma szakmai és történeti oldalát is, megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy objektív legyek.

Szijjártó Péter (aki a miniszterelnök szóvivője, tehát mondandóját nyugodtan tekinthetjük Orbán Viktor személyes véleményének) nevezetes kijelentésének sem az volt a célja, hogy bárki elhiggye, hogy itt nem kimenekítés történt, hanem csak egy menetrend szerinti húsvéti üdülés. Ez egyszerűen csak az a pszichológiai kísérlet, amikor két vonalat, egy hosszabbat és egy rövidebbet felrajzolnak a táblára, és a rövidebbről kijelentik, hogy az a hosszabb. A jelenlévő tíz ember közül kilenc beépített, ők erre készséggel bólogatnak - a maradék egy pedig eldöntheti: (1) kritika nélkül magáévá teszi a hivatalos álláspontot és tényleg elhiszi a nyilvánvaló tény ellentétét; (2) kiáll a saját igaza mellett és vállalja a szankciókat, mint a megvetés, hülyének nézés, kiközösítés; vagy (3) tudatában van a valóságnak, mégis a többséggel együtt bólogat, mert tudja: ha nem fogadja el a hatalom által kijelölt helyes véleményt, könnyen megütheti a bokáját. (Mondani sem kell, hogy az eredeti kísérletnél az utolsó csoporthoz csatlakoztak a legtöbben.)

A való életben a bólogatók hadáról nem lehet tudni, hogy valójában ki a beépített, ki az őszinte hívő és ki az, aki csak nem mer kiállni az nyilvánvaló igazság mellett - vagy éppen az igazság zavarja, ezért próbál mindent elkövetni a tények elferdítéséért. Ám az üdültetéses variáció addig is gerjeszti az "ezeket bezzeg még nyaraltatják is, fene a pofájukat" és hasonló szólamokat és indulatokat. A kormányzati politika célja már az első pillanattól kezdve a feszültségek szítása volt, de olyan amatőr módon, mintha ennek ellenkezőjének még a látszatát sem akarná kelteni. Hiszen a szavazók egy jelentős része szomorú is lenne, ha tényleg csak családii kirándulásról lenne szó, és nem örülhetnének a Véderő sikeres tisztogató munkájának. Míg egy éjszakára a rendőrség protokollból őrizetbe vette a Véderő tagjait is, hogy senki ne vesse a szemére, hogy semmit nem csinál. Persze hogy a hatályos törvényeknek és a párizsi békeszerződésnek megfelelően feloszlassák, ahogy van, az egyenruhájuk viselését betiltsák, a tagjait és támogatóit pedig büntetőjogi felelősségre vonják (ahogy ezt annak idején a Magyar Gárdával is kellett volna), ez ma már csak utópia.

A kormányzat tehát jól láthatóan kezdettől fogva a konfliktus elmélyítésén fáradozott. A Fidesz 1998 és 2002 közötti kormányzásához hasonlóan most is kielégíti a szélsőjobb választók  - azóta megnövekedett - igényeit, és továbbgerjeszti ezt az amúgy is súlyos problémát, hogy addig se kelljen olyan ügyekkel foglalkozni, amelyek mentén az egész ország egyszerre fordulna a hatalom ellen. Mert amíg csak a baloldaliak, liberálisok, zöldek és más demokraták szerveznek tüntetéseket, addig nincs baj. De ha a Jobbik szavazói és a még tőle is jobbra lévő csoportok az utcára mennek, akkor újra beköszönt 2006 ősze, amit jómagam sem kívánok, egyikünknek se.

A sikeres kormányzati politikának köszönhetően már vér is folyt, sebesültek is vannak már. Úgy látszik, az alaptörvény aláírását nem követte akkora össznépi eufória, mint várták, ezért most újra minden adott, hogy Gyöngyöspata kerüljön a középpontba. Ha valaki mégis Budapestre figyelne, akkor az első, amit az arcába nyomnak, az a tervezett új utcanevek körüli mizéria. A lényeg, hogy az indokolatlan iskolabezárásokra vagy a nemzetgazdaság tovább rombolására - vagy éppen a csődöt mondott koncepció megváltoztatására és a hibák kényszerű beismerésére - minél kevesebb figyelem jusson. Mi pedig vagy balgán felülünk az elterelő hadműveletnek, vagy pedig csendben hagyjuk, hogy Gyöngyöspata után az egész magyar vidék lángba boruljon.