Nem értem, miért kell ezen meglepődni. Hiszen a Jobbik részéről nem ez volt az első szaftos zsidózás: volt már tiszaeszlározás, emtékázás - a mindennapi cigányozásról - ami nélkül valószínűleg a jobbikos frakciószabályzat is tilt minden felszólalást - már nem is beszélve. Ujhelyi István, a Ház alelnöke, amikor ma föltűzte a sárgacsillagot, olyan határt emlegetett, amiről nem gondolta volna, hogy valaha is átlépnek az ország házában, pedig azt azok már régen átlépték, és azóta is csak távolodnak tőle. Nem most derült ki, hogy a Parlamentben nácik ülnek - sokkal inkább az a meglepő, hogy ezen mindig ennyire meglepődünk, amikor kiderül.
A Jobbik részéről nem is lehet semmi mást várni. A pártjában nyilván nem fogja semmilyen számonkérés vagy retorzió sem érni - sőt nyilván náluk is minden komolyabb felszólalás előtt előbb egyeztetni szokás a frakcióvezetővel. De még csak azt sem érezték, hogy ezzel talán kicsit elrúgták a pöttyöst, és habár a szívük mélyén (is) egyetértenek Gyöngyösi testvérrel, talán most egy időre mégis vissza kéne venni. Nem: a mai nap Volner János - aki a Jobbik felkent gazdasági szakpolitikusa, hogy legyen már nekik is olyanjuk, aki állítólag nem csak a vonulgatáshoz és a folyosói szájkaratéhoz ért - első dolga az volt, hogy beszóljon az éppen sárgacsillagban elnöklő Ujhelyinek. Ennyi szégyenérzet vagy erkölcsösség nincs bennük - és még ők hívják magukat tiszta erőnek. Ne, senki ne mondja, hogy nem is mindegyik nyilas, csak némelyek olykor véletlenül túlzásokba esnek. Amíg ez a párt ezeket a "túlzásokat" engedi és támogatja, addig aki úgy dönt, hogy ide akar, akár csak szavazóként is tartozni, önmagáról állít ki szegénységi bizonyítványt.
Sőt még azza is tetézték, hogy elnézést kértek a félreérthető megfogalmazásért. Nem kérem, itt senki nem értett félre semmit. Szerintük az sokkal jobb verzió (lett volna), ha a magyar-izraeli állampolgárokat írják össze, merthogy ők állambiztonsági kockázatot jelentenek. Hogy miben, ez továbbra sem derült ki - hacsak nem megint arra akartak célozni, hogy ezek itt elfoglalják a hazánkat. Pont az izraeliek és pont a miénket. A tőkéjükkel, amiből mondjuk Németországnak sokkal több van itt, dehát a régi fegyverbarátságra tekintettel mégsem róhatják fel (hogy idehordják a pénzüket), még ha ebből a régenvolt barátságból a németek már majdnem hetven éve nem kérnek. Ők ennyivel jártnak előttünk szellemileg. Szegény, megboldogult emlékű Ján Slota jut eszembe, aki szintén naponta elmondta, hogy a magyarokkal semmi baja, ellenben Magyarország és a beszivárgott magyar állampolgárok jelentenek elemi veszélyt Szlovákiára. A paranoia a nácizmus egyik építőeleme, szóval ahogy Ján Slotán is csak röhögni lehetett, ezeken a Gyöngyösi-féléken se lehet mást. Nem kell megszerezni nekik azt az örömöt, hogy megijedünk tőlük. (Tényleg, az ügyben miért nem szólalnak fel, hogy írjuk össze azokat a magyarokat, akik valamely mai Kisantant-ország - Szlovákia, Románia, Szerbia - állampolgárságával is rendelkeznek, mert hát ugye ezeket az országokat szintén nagyon nem szeretik a jobbszélen? Valószínűleg mert ezt a Fidesz most helyettük is megteszi.)
Hát igen, a Fidesz. Jól teszik, hogy most kivételesen hallgatnak, ha már az egységes, tökös kiállás nehezükre is esik. Na jó, Dajcstomi is olyat twitterelt, amit akár még én is lájkolnék, Babák Mihály pedig meglátogatta a ma háromkor tüntetőket. Sőt még a kormányzati kommunikáció is megerőltette magát, és egy Schmitt Pál-i mozdulattal bemásolták az ilyenkor szokásos sablonszöveget. De azért valami még hiányzik a hitelességhez: sok minden, de legfőképp az, hogy valaki kérjen már elnézést, hogy a Jobbik 2002 óta a Fidesz hátán kapaszkodott föl odáig, ahol most van. Közös jelöltek, önkormányzati koalíciók, Árpád-sávoktól duzzadó Orbán-gyűlések - a Fidesz elég sokáig bocsátotta erőforrásait a Jobbik javára, és nyilván nem mert azok akkor kevésbé lettek volna nácik. Csak jobban visszafogták magukat, mert tudták, hol a határ. Akkor még volt olyan, hogy határ. Most már az sincs: amikor Kövér László vagy Jakab István elnökli az Országgyűlést, a jobbikosok vég nélküli cigányozásaihoz egy rossz szavuk nincs, csak arra, aki ez ellen fölemelné a hangját, vagy aki a házelnököt kritizálná, amiért mindezt hagyja.
Közben pedig kormányzati szinten folyik tovább a Horthy-rehab, szobrot állítanak Tormay Cécile-nek, Nyírő Józsefről és Wass Albertről nem is beszélve. Nem csoda, hogy idén tavasszal fordult elő először, hogy az Élet Menetén kifütyülték a hivatalban lévő ideiglenes köztársasági elnököt és házelnököt, Kövér László és Lezsák Sándor személyében. Szóval itt nagyon rohad az államgépben valami, főleg, ha az elég zárt és dohos ahhoz, hogy ez a rohadás felgyorsuljon. Olyannyira, hogy tegnap - hetven év után ismét - ismét a zsidók összeírását szorgalmazták az Országházban. Egyből fiatalodtunk is hetven évet, legalábbis kifejezetten rímelt Matolcsy Mátyás nyilas képviselő 1942-es felszólalására:
"Budapesten (...) 50 000 zsidó háztartás van, (...) az egész országban 180 000 (...). Ha ezek felét kikapcsolnám azzal, hogy szegények, bár nem így van, s ha csak 100 000 olyan családot veszek, amelyrõl az adatok szerint tudomásunk van, akkor tessék meggondolni, ha a 100 000 háztartás mindegyikében csak félmázsa szappan van, pedig sokkal több van, akkor 50 000 mázsa szappan tárolódik mind ezekben a háztartásokban. Hány magyar család asszonyai állnak sorba és nem tudnak szappanhoz jutni (...)?" (Forrás: Ungváry Krisztián, Beszélő - 2001/6.)
Szóval tudjuk, hogy ez nem újdonság, és a történelem az élet tanítómestere, még akkor is, ha néhányan direkt rossz tanulók akarnak lenni. Azok a végén mindig meg is buknak.
