A Mikor? Melyiket? blog idén is megtartja saját eurovíziós pontozását. A felhozatal sajnos töredék annyira nem erős, mint tavaly, így sajnos az első helyeken sem találni kiemelkedőt, viszont az dilemmát okozott, hogy mit kéne még a végére passzírozni, hogy meglegyen a tíz helyezett. Végül sikerült, de sok öröm sajnos nem lett benne. Főleg, hogy három, általunk nem is olyan rossznak tartott szám már az első elődöntőn kiesett.
1 point goes to: Ciprus - Kis könnyed, érzelmes, lírai darab, Eric Clapton szellemét idézve.
2 points go to: Észtország - Mostanában, amikor az Eurovízió is már csak a csilivili minimáldiszkóból akar megélni, kész felüdülés egy olyan produkció, amiben emberek zenélnek hangszerekkel. Sajnos ez még mindig nem garancia semmire, de a hangszerelés nekünk már megér két pontot.
3 points go to: Litvánia - Egy romantikus, energikus duett kellemes szín a palettán.
4 points go to: Fehéroroszország - Bár ez a szám igen erős techno alapokkal rendelkezik, azért a főtémája van olyan fülbemászó, hogy emellett ne lehessen odafigyelés nélkül elmenni. Matyi és a hegedűs nyomain idén a belorusz versenyzők járnak, és akár az idei verseny egyik nagy esélyesét is összehozhatták volna, ha bekerülnek a döntőbe.
5 points go to: Ausztrália - Kíváncsi vagyok, hogy a "mit keres Izrael az Eurovízión?" kérdés mentén méltatlankodók legalább annyira megütköznek-e Ausztrália részvételén is - mindenesetre idei vendégként a kontinensnyi ország is szerepel egy zenekarral. De még milyennel! Jó kis funky, igazi rézfúvósokkal. Sok fantázia sajnos nincs benne, de stílusgyakorlatnak nagyon jól sikerült.
6 points go to: Finnország - A Dawn-szindrómásokból álló PKN zenekart a finn közönség a kezdetektől fogva a tenyerén hordozta. Oké, indításukkal nem feltétlen a zenei minőséget jutalmazták, sokkal inkább a bátorságot, a kitartást, és a main streamtől való erős eltérést. Már a Hard Rock Hallelujah sem volt az a tipikus eurovíziós szám, ez pedig most egy igazi minimálpunk opus, aminek ezek szerint az elmúlt 30+ év után is van keletje. Az idei verseny legjobban beharangozott és legfeltűnőbb csapata, ám az európai közönség sajnos nem szerette meg őket eléggé. (Pedig már vártam az új Heti Válasz-címlapot a Down-kórosok világméretű lobbijáról, de majd jövőre.)
7 points go to: Dánia - A dobogó felé már közelednek az igényesebb produkciók, úgy mint ez a dallamos, nosztalgikus rakenroll. Korai kiesése kellemetlen meglepetés.
8 points go to: Magyarország - Erről a dalról már egyszer lehúztuk a keresztvizet, de egyrészt azt akkor is megjegyeztük, hogy zeneileg tök rendben van, másrészt a szöveget a többi dalnál se néztük, szóval igazságtalanság lenne Boggie-t emiatt elfelejteni. Mert egyébként helyes kis csendesülős, poszt-hippi műalkotás ez, ráadásul a mi kutyánk kölykétől.
10 points go to: Örményország - A mezőny kétségkívül legigényesebb, legelvontabb, ennélfogva legkevésbé hallgatóbarát száma ez a rock-opus, a maga váltakozó ritmusával és bonyolult felépítésével. Csak ámulunk és bámulunk, hogy ilyen létezhet, és pont az Eurovízión.
12 points go to: Ausztria - A szakáll + hosszú haj kombó Ausztriának már tavaly is bejött, és bár az a produkció akkoriban elég sokféle húrt pengetett meg, az idei osztrák dal zeneileg mindenképp jobban ott van. Ha Eric Clapton szellemével kezdtük, akkor fejezzük be Elton John-éval: jó, hogy az ifjúság nem szégyell meríteni a régi nagyok örökségéből, miközben mégis újat alkot. Zenei szempontból Ausztria ezzel idén mindenképpen jobban megérdemelné a győzelmet, mint tavaly - és nálunk blogilag meg is szerezte. (Annak idején a tavalyi győztes Conchita Wurst-ot is kellően kiveséztük.)
Most már csak a zsűriken a sor, hogy vegyék figyelembe a Mikor? Melyiket? blog ajánlásait. Majd szombaton meglátjuk, mennyire fogadnak szót.