Tetszenek ismerni a viccet, amiben a sádchen, azaz a zsidó házasságközvetítő tanítja a sameszát, azaz a segédjét:

- Most elmegyünk ehhez a házhoz, és bármit mondok az eladó lányról, te csak rálicitálsz, érted?

A samesz bólint, majd elkezdődik a tárgyalás a házasulandó fiú apja és a sádchen között:
- Mondja, szép az a lány?
- Hát éppen nem csúnya...
Mire a samesz: - Nem csúnya?! A legszebb lány az egész környéken, a csodájára járnak a kérők!

- No és mondja, gazdag az a lány?
- Az apjának van egy kis vagyona...
A samesz megint csak: - Kis vagyona?! Ő a leggazdagabb ember az egész Monarchiában!

Az apa gyanakodni kezd: - Tényleg nincs a lánynak semmilyen hibája se?
- Hát, az igazat megvallva.. Van neki egy kis gerincferdülése...
- Kis gerincferdülése?! Akkora púpja van, mint a Himalája!

Nagyjából ehhez lehetne hasonlítani a fővárosi Fidesz-frakció azon (rövid életű) ötletét, hogy a Hegyalja út viselje Mádl Ferenc nevét. A tavaly októberben elhunyt Göncz Árpádról Angyalföldön közlekedési csomópontot akarnak elnevezni, erre pedig sürgősen rá kell licitálni valami jóval nagyobbal. Göncz Árpád a Harmadik Magyar Köztársaság első, és valójában egyetlen köztársasági elnökeként működött. Bár pártjelöltként választották meg (mint amúgy minden elnököt), pozícióját végig részrehajlás nélkül látta el. Reprezentatív szerepét nem tolta túl, de amikor kellett, élt a hatalmával és eszközeivel. Ennek megfelelően olyan népszerűségre és köztiszteletre tett szert, amire Mádl Ferencnek soha esélye sem volt. Nem csoda, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszerében az emléke legföljebb a "tűrt" kategóriába kerülhet be. Jó, legyen róla egy útkereszteződés, de azért mutassuk meg, hogy a mi emberünk, akihez semmi emlékezetes nem fűződik (hacsak az nem, hogy az eredetileg várományos Torgyán Józsefet sikerült vele kigolyózni), és pártfüggetlen közjogi méltóságként is simán beült Fidesz-kampányrendezvények első sorába, ő akkor is sokkal szebb és nagyobb utat fog kapni. Igaz, 2011-es halálakor ez nem merült föl - innen is lehet látni, hogy az ötletgazda fideszes főpolgármester-helyettest valójában kicsit sem érdekli Mádl Ferenc személye és munkássága, csak hogy a nevét ismét szembe lehessen állítani Göncz Árpáddal. Ahogy életében, az államelnöki székbe ültetve használták, úgy használják most holtában is.

Göncz Árpád és Mádl Ferenc 2000-ben. Fotó: gonczarpad.hu

Az önmagában valóban csúnya - mint erre már rámutattunk - hogy Budapest fő sugárútjai leginkább jellegtelen, agglomerációs alvó települések nevét őrzik. (Mégis, mit tett le az a Kerepes az asztalra, hogy utat nevezzenek el róla?!) Az elmúlt évek utcaátnevezéseinél - leszámítva a 2011-es hullámot, amit végül a Frankel Leó útnál sikerült leállítani - mindig szempont volt, hogy még véletlenül se változzon meg senkinek a lakcíme, mert akkor jaj, hiába ingyenes ilyenkor az új lakcímkártya. Márpedig így pont a dolog eredeti értelme vész el, ti. hogy az állandó térhasználat adjon alkalmat arra, hogy az arra érdemesek emlékét a mindennapi életben is megőrizzük. Tehát ez a folyamat jellemzően felülről indul, mint a közterület-névadások általában. (Bár nem lenne ördögtől való, ha egyre több lakóközösség akarna maga dönteni az utca nevéről, ahol él.)

Éppen ezért Göncz Árpádról sem csak egy sarkot kéne elnevezni. Ha úgyis ott a Váci út, annak az átkeresztelése remek lehetőséget adna, hogy Angyalföldet megszabadítsák a Váci utcát kereső, eltévedt turistáktól. Az Üllői utat meg mondjuk el lehetne nevezni József Attiláról, úgyis a közelben nőtt föl, az út pedig a róla elnevezett lakótelep mellett halad el. De a két budapesti Csömöri útból, és szintén két különböző Szentmihályi útból legalább az egyik szintén nem hiányozna a kutyának se. Jelentéktelen utcanévből pedig még sok ezer akad így is. Mádl Ferenc politikai működése, ha nem is volt túl jelentős, rémtettek akkor sem fűződnek a nevéhez, sőt az is biztos elmondható, hogy az Antall-kormány minisztereként részt vett az oktatási rendszer átalakításában és az ország demokratizálásában. Szóval a nyolcvanhatodik Ibolya utca vagy kilencvenkettedik Hársfa köz mellett (a Fradi vagy a Puki utcáról nem is beszélve) az ő nevének is biztosan találnak egy hozzá méltóan csendes, különösebb zavart nem okozó, de azért jó szolgálatot tevő utcácskát.

(Az utcaátnevezésekről szóló, néhány évvel ezelőtti írásunkat,
aminek a címére ezen cikk címe is reflektál, itt lehet elolvasni: Ságvári Endre sugárút.)