Netta Barzilai tavalyi győzelme folytán idén az izraeli Tel Avivban rendezik meg az Eurovíziós Dalversenyt. (A "Mit keres Izrael az Eurovízión?" kérdéseket mindenki takarítsa meg magának, köszönöm. Majd mindenki utánanéz, mi az az Eurovíziós Hálózat, és hogy ki mindenki lehet benne. Mi itt maradjunk annyiban: Eurovízió az, amikor néha még azt hisszük, hogy lesz valaha magyar euró.) Szerencsére egyre több országban jönnek rá, hogy a gépzaj-csinnadratta ízlésileg nem egy perspektíva, és ehelyett inkább a visszafogott csendesülést választják, nagyon helyesen. Így a tavalyi évtől eltérően idén már sikerült tíz olyan produkciót összeszedni, amik érdemesek arra, hogy a Mikor? Melyiket? blog pontozza, és kikiáltsa a saját győzteseit. A merítés az összes nevezett dalból történt, így azokból is, akik az elődöntőben már kiestek, és amik a döntőben fognak csak elhangozni. (Ergo ez az összeállítás az elődöntők után, de még a döntő után keletkezett.) Tehát NEM az a blogger célja, hogy eltalálja a lehetséges nyerteseket, és nem is az, hogy hazai vagy baráti országok előadóit az egekbe dicsérje, hanem hogy az ő egyéni ízlésvilágának megfelelően rangsorolja az idei felhozatalt. (Akiket pedig elsőre kiejtene, azok ismét a magyar "köztévé" színvonal alatti, pocsék és idegesítő "kommentátorai". Előre sajnálom őket: mi lesz velük, ha az állami médiában ismét a szakértelem és az alkalmasság lesznek a kiválasztási szempontok?) Szóval íme:
1 point goes to Portugália: Conan Osiris - Telenóveis
Igazán szokatlan és eredeti dal, alighanem népzenei és antik hagyományokból építkezve. A kiteljesedés valahogy elmarad, de a formabontás mindenképpen értékelendő, a maga szintjén persze.
2 points go to Magyarország: Pápai Joci - Az én apám
Amikor nem akarják lenyomni az ember torkán minden hazai csatornán, hogy "ő a magyar, őt kell szeretni", akkor ez valóban egészen kellemes, egyszerűségében erős és szép dal, egy szimpatikus előadóval. Eléggé szövegorientált, szóval ha sikerült volna lefordítani angolra, és a külföldi közönség is esélyt kapott volna, hogy ezt a kissé mély mondanivalót megkapja, akkor valószínűleg a döntőbe is bejut. Így a külső szemlélőnek a két évvel ezelőtti "malom-álom-álom" folytatása marad, de legalább ahhoz képest jelentős javulás. Sőt malom sincs már benne, pedig a megírásában egy Molnár is közreműködött: konkrétan Molnár Ferenc Caramel, aki talán A Pál utcai fiúk óta nem írt ilyen jót. (badumm-cccc)
3 points go to Észak-Macedónia: Tamara Todevska - Proud
Vannak mindig, akik megpróbálkoznak valamilyen világjobbító szándékot beletuszkolni a dalba, ami önmagában dicséretes, de sajnos a zene olykor nem bírja el a tartalmas mondanivalót. Így volt ez Észak-Macedónia esetében is, pedig ebben a dalban két fontos politikai célkitűzés is volt: egyrészt először szerepelni ezzel az országnévvel Eurovízión, másrészt a női öntudatra ébredés és önfelvállalás üzenetét elküldeni a földrész nyilvánosságának. Ezt a nemes szándékot értékelendő fért ő föl az idei listára, és nem is legalulra. (Mivel ez az üzenet a klipből jobban átjön, mint a színpadi produkcióból, ide inkább előbbit embeddeljük be.)
4 points go to Dánia: Leonora - Love is Forever
Hopp, máris megérkeztünk a középmezőnybe. Kezdjük egy nem feltétlen világszenzációra igényt tartó produkcióval, ami azonban teljesen hallgatható és ötletes, főleg ahogy a többnyelvű rész után megérkezik a franciás lezáráshoz. Olyan kis aranyos.
5 points go to Lengyelország: Tulia - Pali się
A folk-rock hálás, mégis kiaknázatlan műfaj, az pedig elég ritka, hogy népi motívumokat valóban energikus és lendületes rockzenével hozzanak össze. Mindez sajnos az elődöntőben valahogy nem jött át, inkább sablonosnak és enerváltnak tűnt az egész. Kár érte, pedig nem egy rossz szám. De emiatt inkább itt is a klip látható.
6 points go to Albánia: Jolinda Maliqi - Ktheju kokës
Ez az az ország, ami szinte minden évben valami jól összerakottal, dinamikussal, színvonalassal jelentkezik, ami remekül ötvözi az igényes popos, esetenként rockos, illetve a balkáni népzenei hagyományokat, ügyesen elkerülve a rossz értelemben vett népiesch-séget. Aztán valahogy mégsem értékelik kellően. Még jó, hogy a Mikor? Melyiket? blog figyelmét idén se kerülte el. (Meg ezek szerint másokét sem, hiszen a döntőbe már sikeresen bejutott.)
7 points go to Izrael: Kobi Marimi - Home
Ha Freddy Mercuryt történetesen Merkovitznak hívják, az kábé így nézett volna ki. Kis kellemes, csendesülős, dallamos, életigenlő dalocska ez, ami aligha fog újrázni, de azért méltán képviseli a hazai mezőnyt.
8 points go to Izland: Hatari - Hatrið mun sigra
A dobogóhoz érve újabb marginális keverék-műfaj következik, ezúttal a techno-punk. Mindebben tehát nem az az igazán feltűnő, hogy egy "Gyűlölet" nevű zenekar együttes nevez a hasonló című számával, hanem hogy sikerült valami eredetit és energikusat létrehozniuk. Tipikusan az a szám, amit lehet utálni vagy szeretni, csak közömbösnek találni nem - ilyet alkotni pedig nagyobb teljesítmény, mint olyat, amit mindenki szeret, aztán hamar el is felejt.
10 points go to Lettország: Carousel - That Night
Na ez az, amiről a zene mint olyan szól! Emberek hangszerekkel, finom és halk rezdülések, hozzá pedig egy gyönyörűen búgót énekhang. Olyasmi, amit az ember egy kávéházban vagy akár otthon is szívesen hallgatna, és nem csak háttérzeneként. Ritka kincs ebben a giccsszakmában, így nagyon meg kell becsülni. Sajnos az elődöntő nagy színpada talán mégis kicsit nagy volt neki, nem sikerült a Tel Aviv Expót jól betöltenie, ezért ismét a klipből érdemesebb tájékozódni.
12 ponts go to Ausztrália: Kate Miller-Heidke - Zero Gravity
A komolyzene beemelése a popba nem csak pozitív törekvés, de ezúttal sikerült az egész mezőny leginkább fülbemászó és megragadó melódiáját megalkotni - akkor is, ha a felületes hallgató bizonyos Mozartot véli fölfedezni benne. Az is csodálatra méltó, hogy Éjkirálynőnk ezeket a hangokat (mert ugye a félplaybackben legalább az ének élő) azon a dülöngélő lécen idézte elő, amin már az is teljesítmény, ha az ember egyáltalán a halálfélelmét le tudja küzdeni. Szóval a tizenkét pont a Tel Aviv-i döntőn is maximálisan megérdemelt lenne, és valóban nem kizárt, hogy a jövő évi fesztivált a déli féltekén rendezik meg.
