Amikor emberek összejönnek, akár személyesen (illegalitásba burkolózva, vagy megtalálva a kiskapukat), akár virtuálisan, előbb-utóbb szóba kerül a vírushelyzet. Azon belül is a korlátozások, hogy ki miről mit tud, mi a legfrissebb verzió, és vajon a hozott intézkedéseknek mi lehet a célja? Mindig van, akinek újat lehet mondani, és ez nem feltétlen az illető hibája: egyfolytában egymásnak ellentmondó információk jönnek ki, teljesen random időpontokban és emberektől: Operettív Stáb, tisztiorvos, kormányszóvivő, vagy Gulyás Gergely, aki valamilyen mindenügyi általános miniszter, mint az egyik Csurka-drámában az "általános szaft".
Itt van ez a jelenlegi kérdés, hogy miért pont május 3-án tetőzik a járvány? És ha így van, miért pont akkor kell lazításokat bevezetni - ha ez egyáltalán az? Mi ebben a logika? Eddig bírta a gazdaság a pangást? És ezért kellett felszabadítani harmincezer kórházi ágyat, hogyha a nagy lazaságban bedurranna a vírus, akkor legyen a temérdek új fertőzöttet hová rakni? Ezek a lehetőségek úgy állnak össze, hogy a fentebb említett, összejövő emberek a közösbe bedobált információ-morzsákból ezt dagasztják ki. De ezek csak találgatások. És itt jön a fő kérdés.
Konkrétan az, hogy miért nem tud valaki kiállni, és elmagyarázni kerek perec, hogy mi miért történik? Melyik döntést ki hozta meg és milyen szempontok alapján? Miért nekünk kell találgatni? Persze a legtöbb esetben az látszik, hogy nincs semmi tervük, csak vaktában lövöldöznek: mondanak valamit reggel, majd annak az ellenkezőjét délután, másnaptól meg a kettő egyszerre van érvényben. A Fidesz szavazótáborát ez már a járvány előtt sem zavarta, de bennünket többieket azért két legyintés között még néha érdekelni szokott, hogy akkor most mi is az objektív valóság? Ha hoznak ilyen egyértelmű döntéseket, mint a kijárási korlátozás, megyehatár-átlépési tilalom, vagy ágykiürítés, akkor annak csak van valami előzménye, illetve várt következménye. Ezekről mi miért nem tudunk semmi konkrétat?
Sajnos ez a hatalom már túlságosan hozzászokott a saját lefelé építkező, piramisszerű, parancsuralmi rendszeréhez: odafönt döntenek valahogy valamiért, az utasítást pedig megy lefelé a chain of command-ban, kérdés nélkül, csak pontos végrehajtással, már ha ilyen információviharban lehet olyat. Ennek meg az a következménye, hogy senki nem tud semmit, csak megy a feje után. Miközben ami valós védekezés történik, az mind az önkormányzatok érdeme. Maszkokat is ők osztanak a lakosságnak, bár ebben is teljesen változó minden település és minden kerület: ki mennyi maszkot tudott szerezni ama bizonyos kínai szállítmányból, persze nem ingyen. Pedig ezt például simán meg lehetett volna szervezni a kormány és az önkormányzatok között - igaz, ez rögtön szétrombolná a Fidesz szexepiljét: a nyers erőt, amivel szavazóbázisa jó részét is szerzi. Az együttműködés a gyengék szokása. Aki igazán erősnek akar látszani, az nem kér, hanem parancsol; nem tárgyal, hanem utasít; nem kérdez, hanem közöl.
Persze ezekből azonnal meglátszik a kompenzálási szándék, történetesen az, hogy az illető (hatalom) agyban nagyon nincs a topon, ezért izommal akar érvényt szerezni a saját hatalmának. Ez aztán vagy sikerül, vagy nem. Jelenleg az látszik, hogy minden tilalom ellenére megy mindenki mindenfelé - legfeljebb csak egy-egy esetben csípnek el túlbuzgó őrmesterek valami lúzert, aki nem tudta magát rendesen kimagyarázni. A politikai játszmák, amikkel a kormányzat Karácsony Gergelyt akarják lejáratni és ellehetetleníteni (Pesti út, ingyenes parkolás) legfeljebb a saját támogatói keménymagjuk feltüzelésére jók, az ellenzéki tábort csak még jobban feldühítik. A Fidesznek eddig is a feszültségek gerjesztése volt az egyetlen, amit jól és sikeresen művelt, ám ez most már lassan-lassan vissza fog ütni. Ha vége lesz a járványnak, és a belpolitika visszatér a korábbi medrébe, mindenki mérleget fog vonni a járvány ellen védekezés eredményeiből, és hát a NER szénája eddig nem áll valami jól.