Szombaton a Milla (Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért) december 3-án, szombaton ismét tüntetést tartott, ezúttal a Képviselői Irodaház (fehér ház) előtt. Az esemény alatt néhány képviselő az alábbi molinót lógatta ki az épületből, az LMP frakcióvezetője első emeleti irodájának az ablakából:

Forrás: LMP facebook

Kérdéseim tehát:

1. A tüntetés millás szervezői vajon megkérdezték a fent látható politikusoktól, hogy miért akarnak rátelepülni az eseményre, és miért egy civil megmozduláson keresztül akarnak maguknak és pártjuknak nyilvánosságot és népszerűséget szerezni?

2. Ha a molinó mögött nem Vágó Gábor és Scheiring Gábor mosolygott volna, hanem mondjuk Szanyi Tibor, Mesterházy Attila és Lendvai Ildikó, ez a kérdés akkor sem merül fel?

Vasárnap lesz a II. kerületi időközi országgyűlési képviselő-választás második fordulója. Mivel addig a blogíró nem lesz gépközelben, ezért most sebtiben, minden linkelgetés és pepecselgetés nélkül kitárgyalja a kérdést: lépjen-e vissza-e Karácsony Gergely-e a második fordulóban Lévai Katalin javára-e?

A budapesti Kossuth Lajos tér első számú nevezetessége természetesen az Országház, de a körülötte elhelyezkedő szobrokról sem feledkezhetünk el. II. Rákóczi Ferencet 1937-ben állították fel, de a másik három alak: Kossuth Lajos, Károlyi Mihály és József Attila már nem férnek bele a legújabb térrendezési tervbe, ami az 1944-ben fennálló állapotokat akarja restaurálni. Ez a szándék az új alaptörvénnyel kapcsolatban is megjelent, tehát a Parlament falain belülre, és tulajdonképpen az egész országra is vonatkozik, ám ezzel most nem kívánunk foglalkozni. Viszont az említett három szobor eltávolítása mellett semmiképpen sem mehetünk el szó nélkül.

Még csak két napja jelent meg, és csak három napja lehet meghallgatni, ezért még elég elhamarkodott lenne komplett véleményt mondani a Kiscsillag új lemezéről. Az eddigi visszhangok (a blogírónak is vannak barátai) nem túl pozitívak, és valóban: "nem vicc, tényleg kicsit szokni kell".

Halottak napja ismét beköszöntött. Vagyis az csak holnap, másodikán lesz, ma még csak Mindenszentek, de ez már olyannyira összefolyt a köztudatban, hogy ezen nem érdemes szőrözni. Sokan mondják, hogy ezek a demonstratív ünnepek csak képmutatásra jók - akinek igazán fontosak a halottai, megemlékezik róluk egész évben. De mint ahogy a karácsony sem arról szól, hogy csak most szeressük egymást, soha máskor, úgy a halottak napja is inkább csak arról, hogy ha egész évben lekötött a rohanás, legalább ezen a napon álljunk meg és merüljünk el szívünkben-lelkünkben. Kinek ahogy jól esik.

Baloldal... Baloldal... Mi is az tulajdonképpen? Mit jelent baloldalinak lenni? Ez a kérdés manapság fokozottan aktuális. Sőt tulajdonképpen mindig aktuális, hiszen a történelem haladtával újabb kérdések merülnek fel, amikre új válaszokat kell adni, ebből pedig mindig új kérdések generálódnak. Ugyanígy felmerül a kérdés, hogy mit jelent liberálisnak vagy éppen konzervatívnak lenni? Csak Magyarországon ennél a két politikai irányvonalnál ez a kérdés nem hangzik el olyan nagyon, tekintve, hogy számottevően sem liberális, sem konzervatív politikai formáció nem működik Magyarországon. Jobboldali van, de az az európai konzervativizmussal semmi rokonjelleget nem mutat. Azt viszont meg lehetne kérdezni, mit jelent jobboldalinak lenni? Mert ugyebár az nem egyenlő a konzervativizmussal. És akkor a baloldaliság pedig mivel (nem) egyenlő? A szociáldemokráciával? Demokratikus szocializmussal? Antidemokratikus szocializmussal? Államszocializmussal? Kommunizmussal? Marxizmussal? Abból is melyikkel? Létezhet-e egyáltalán baloldal Marx nélkül?

Ahogy tartottam az Erzsébet-híd felé, valaki frankón a kezembe nyomott egy sajtóigazolványt. Akkor még csodálkoztam, de aztán a végén elmondták: ilyenből kiosztanak jó pár ezret, aki meg nem kapott, az töltse le - mindenesetre ezzel én is kaptam egy megbízást, hogy írjam meg a tegnapi millás (Egymillióan a magyar sajtószabadságért és miegymásért) tüntetés krónikáját. Az adatokat, meg hogy ki mit mondott, remekül le lehet követni ezeregy portálon. Itt álljék inkább csak egy kis szubjektív gondolathalmaz.

"Felelős párkapcsolatról szóló ismeretek oktatását a középiskolába

Harrach Péter szerint a középiskolai oktatásban már mindenképpen meg kell jelennie a felelős párkapcsolatról és a családi életről szóló ismereteknek; ezt a készülő köznevelési törvényben is rögzítené. A KDNP frakcióvezetője elmondta, hogy a családi példa sok esetben már nem tudja betölteni a szerepét, viszont ha a házasodási és a gyermekvállalási kedv a mostani szinten áll be, és a válások magas száma is megmarad, akkor a század végére működésképtelenné válik az ország."

(kdnp.hu)

Végre egy normálisnak tűnő ötlet. No nem mintha a gyermekvállalási kedv majd pont ettől nőne meg, de hogy nyíltan beszéljünk végre iskolában a szexről, párkapcsolatról, felelősségről, a szerelem szépségeiről, a másik fél tiszteletéről (az ágyban és az élet minden más területén), az egymásra figyelésről, a kölcsönös örömszerzésről, a szeretkezés és az - elnézést - dugás közti különbségekről, annak már tényleg ideje lenne végre. És nem csak az általános iskola hatodik-hetedik osztályában megtartott, védőnői felvilágosító órán, hanem mondjuk osztályfőnökin. A legtöbb helyen annak különben sincs sok értelme, csak ülnek bent hatodik-hetedik órában és nézik a falat. A tanárok gátlásosak, nem tudnak hogy hozzányúlni a témához, és el sem tudják képzelni, hogy a tizenöt-tizenhat éves diákjaik technikailag esetleg már képzettebbek is, mint ők maguk. De az együttlét igazi értelméről: a testi-lelki összeolvadásról, a sima biológiai reflexen túli gyönyörökről már általában ők sem tudnak sokat mondani, és ez nem az ő hibájuk. Sokkal inkább a nálunk hagyományos prüdériáé, kibeszéletlenségé, indokolatlan szégyenérzeté, amelyek így minduntalan újratermelik saját magukat. És itt jön a KDNP, ami bizony nem biztos, hogy a legalkalmasabb formáció ennek feloldására. Aki a szexben csupán gyereknemzési és reprodukciós funkciót lát, attól nem lehet várni túl sok romantikát. Innentől pedig már csak a magyar-, esetleg a rajz- és az énektanáron múlik, hogy a diákokat a művészeti alkotások nyomán valahogy rávezesse a valódi eszmei értékekre, amelyek a magyar közoktatást jelenleg felügyelő KDNP-ből láthatóan durván hiányoznak.

(Türelmetlenebbek tekerhetnek 3:30 körülre.)

Jó lenne tudni: mi volt a mutyi háttere, mit fog megszavazni a Jobbik a Fidesznek, amért Dörner György és Csurka István megkapták az Új Színházat, vagyis leendő új nevén: Hátország Színházat? Bevallom, nem vagyok színházigazgatói pályázatokban jártas, de ez a valami, akármi, hogy mehetett át bármilyen szűrőn? Ebből a tömény politikai sovinizmussal átitatott pár oldalból megtudhatjuk, hogy itt bizony liberálamerikai szellemi leépítés folyt eddig, sőt nem is létezett semmilyen magyar színházi kultúra, de majd Dörner György megmutatja: lehet itt szórakoztatás nélküli színházat is csinálni! Ám azt nem tudjuk meg, hogy az utolsó oldalon látható táblázatban mitől számít fel magának évről évre nagyobb állami támogatást, pályázati összegeket és egyéb bevételeket - pláne ha a pénzcsinálást már az első bekezdésben mélységesen elítéli? Vagy ha a jelenlegi társulatra kíván alapozni, akkor miből gondolja, hogy Eperjes Károlyon kívül bárki is marad egy nyíltan nacionalista, szélsőjobboldali, konkrét politikai programot hirdető, a színpadból tribünt csináló színházban?

Einigkeit

und

Recht

und

Freiheit

Az egységes Németország ma huszonegy éves.

Csendélet a képviselői irodaház vécéjében.

Berlin választott. A német fővárosban, egyben önálló tartományban szeptember 18-án tartott helyhatósági választáson ismét a szociáldemokraták nyertek, így Klaus Wowereit főpolgármester harmadik ötéves mandátumának kezdhet neki a szenátusnak otthont adó Vörös városházán. Az 58 éves, nyugat-berlini születésű, nyíltan meleg Wowereit 2001-ben húszéves kereszténydemokrata uralmat tört meg, személyes népszerűsége pedig olyannyira töretlen, hogy neve a Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) 2013-as kancellárjelöltjeként is fölmerült. A győzelem ellenére azonban mégsem lehet teljes a német baloldal öröme, hiszen a szövetségi fővárost tíz éve irányító két erő – a nagypárt SPD és a tőle balra elhelyezkedő Die Linke (A Baloldal) – szövetsége alighanem felbomlik. A „vörös-vörös” koalíció eddig is csak szűk többséggel bírt a 149 fős képviselő-testületben, így az összesen mínusz kilenc főt jelentő 4%-os veszteség  is a közös kormányzás végét kell jelentse. A szocdemek ezúttal másik hagyományos koalíciós partnerüket, a Zöldeket (Grüne) veszik be a városi-tartományi végrehajtásba.

Emlékszünk még a Tilos Rádió 2003-as botrányára? "Kiirtanám az összes keresztényt" - hangzott el szenteste, rá pár napra meg tekintélyes méretű közösség gyűlt össze a rádió épülete előtt, hogy kikeljenek a kereszténygyűlölet ellen. A tömegben feltűnt többek között egy kabátra varrt sárga kereszt, itt ismerhettük meg a cukorkás-zászlóégetős M. Giorgo Richárdot, a felszólalók pedig rendre bizonygatták, hogy Magyarországon bizony üldözik a keresztényeket - természetesen azt is tudják, hogy kik, de nem mondják ki hangosan, csak épp annyira, hogy mindenki értse. A rádió természetesen azonnal elnézést kért és kirúgta a kérdéses műsorvezetőt, de a megmozdulás prominensei csak a Tilos Rádió végleges megszüntetését tartották elfogadhatónak. A legfurább mindebben az volt, hogy az ügy zászlaját mind olyanok vitték, akik egy kis burkolt zsidózást vagy nyílt cigányozást a világ legtermészetesebb dolgának tartottak, sőt ők maguk sem riadtak vissza tőle - sem az eset előtt, sem közben, sem azóta. A lényeg tehát egy volt: eltereljék a figyelmet a saját gyűlölködésükről, és egy rétegrádió egyszeri, kb. nulla fős hallgatottságú adása kapcsán keverjenek egy műbalhét, amiben saját magukat állíthatják be sértett, sőt üldözött csoportnak, és ezzel legitimálják saját szokásos mocskolódásukat.

Most nagyjából ugyanezt láthatjuk, csak már nem csak néhány nagyszájú szélsőjobbertől, hanem egyenesen állami szinten. Kertész Ákos is elnézést kért híressé-hírhedté vált írásáért, mégis megvonják tőle budapesti díszpolgárságot, sőt egyesek még a Kossuth-díját is visszaadatnák vele (valószínűleg az azzal járó pénzösszeggel együtt). Az asztalra letett munkássága most senkit nem érdekel. Persze, előfordulhat, hogy valaki a legnagyobb teljesítmény ellenére olyan eszméket képvisel, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni és díszpolgárságok vagy Kossuth-díjak odaítélésénél nem figyelembe venni - de Liszt Ferencet sem az antiszemita megjegyzései miatt szeretjük, a legnagyobb magyar színészről, a nyilas hatalom hű szolgájaként is szép karriert elérő Páger Antalról nem is beszélve. Mondjuk ők meg is dolgoztak azért saját műfajukban, hogy az  utókor ezeket a ballépéseket elfeledje. Ellentétben mondjuk Szeleczky Zitával, aki jó nő volt, de színésznek akkor is pocsék, így hát nem csoda, ha róla a pártszolgálatos múltján túl nem sok maradt meg a köztudatban.

Reméljük, tényleg csak véletlen egybeesés.

Nemsokára vége: pár nap múlva, szombat este a Zöld Pardon végleg bezárja kapuit. Ezzel nem csak "a nyár leghosszabb fesztiválja" ér véget, hanem a budapesti fiatalságnak egy korszaka is. Volt egy hely, ahová olcsón (sőt kezdetben még ingyen) lehetett eljárni koncertre, ugrálni két tánctéren, vagy csak egyszerűen élvezni a hely légkörét. Az italárak persze elég magasak voltak, de volt is személyi-ellenőrzés, akárcsak a bejáratnál. A két éve bevezetettt zöld kártyának köszönhetően a tizennyolcon alattiak csak szülői engedéllyel léphettek be, és ha aki elengedte ide a gyerekét, biztos lehetett benne: ügyelnek rá, mert a bejáraton sem illegális pia, sem kábítószer be nem kerülhet.

Tegnap este a (már csak ideiglenes) Magyar Köztársaság Országgyűlése felfüggesztette Gyurcsány Ferenc mentelmi jogát. Az MSZP - minden belső feszültség ellenére is - kiáll egykori párt- és miniszterelnöke mellett, és ötvenes évekhez hasonló koncepciós pert emleget. Gyurcsány Ferenc perbe állítása valóban a Fidesz és a Jobbik kampányígérete volt, sőt az LMP is már régen jelezte: törvénytelenséget talált a meghiúsult sukorói kaszinó-beruházás kapcsán. Ám ez a hasonlóság a jobboldali pártok és az Lehetmás között valójában inkább különbség.

Ép ésszel föl nem lehet fogni, hogy ennek mi értelme? Ben Ali és Mubarak idejében látták, mikor kell elmenekülni, és bár más arab államfők (mint például az algériai Buteflika) végül mégis megőrizték hatalmukat, azt az egész világ látta, hogy Kadhafit bizony elsöpri a népharag. Az elmúlt fél évben egyedül erőszakkal és importált zsoldosokkal tudta fenntartani a hatalmát, de nyilvánvaló volt, hogy ez sem tarthat örökké. Már megszoktuk, hogy a római császárok óta minden diktátor a népre hivatkozik, amikor a saját hatalmát és cselekedeteit kell legitimálnia (ez nekünk leginkább "a dolgozó nép hatalma" vagy a "soha nem látott egység" szófordulatokból lehet ismerős) - de ezzel nagyon kell vigyázni, nehogy az ember a sok imamalmozásban tényleg elhiggye. Kadhafinak márpedig nem a saját biztonsága volt az első (talán még mindig nem hagyta el Tripolit), ebből látszik, hogy valóban abban a tudatban élt: a nép mellette áll, és majd minden újra a régi lesz. Nem vette észre önnön végét, és abból, hogy már rég legyőzték, de még mindig a saját - és mások - utolsó csepp véréig harcol a történelem kereke ellen, jól látható: ezúttal is képtelen felfogni a realitásokat. (Azt is jó volna tudni: a hozzá hű katonákat mi tartja még őmellette? Megfizeti őket? Erre már aligha kerül sor. Ha meg is van az a néhány vazallus vagy rokon, akik érzelmi okokból tartanak ki, akkor is az alattuk szolgálók akármikor rájuk fordíthatnák a puska csövét.)

Már lassan egy hét telt el a norvégiai tragédia óta, de még mindig lehetetlen felfogni ésszel - és valószínűleg midnig is az lesz. A gyilkos - nevét rejtse a feledés homálya - indítéka is teljességgel megmagyarázhatatlan. Hogy egy, magát az iszlám és a baloldaliság elleni harc keresztes lovagjának képzelő neonáciról van szó, az még nem lehet elég indíték - amit tett, az ezen is jócskán túlmutat. Hiszen Norvégiában is szép számmal vannak szkinhedek, mégse jutott egyiküknek se eszébe, hogy ilyet tegyen, a világ szélsőjobb pártjai pedig sorban ítélik el. A Haladás Párt (Fremsktrittpartiet, FrP), aminek a tettes tagja volt, szintén élesen elhatárolódott. Az a párt is lehet bármennyire jobboldali, populista, bevándorlás-ellenes, de attól még a norvég ellenzék legnagyobb pártja, aminek szinén nem érdeke egy vérfürdő megrendezése. (Ha valaki látta A legtöbb ember Kínában él című norvég szkeccsfilmet, amely minden epizódjával egy norvég pártot figuráz ki, az emlékezhet: az FrP epizódja az, amiben egy vak kislány adományokat gyűjt az afrikai vak gyerekek javára, majd besétál a boltba és az összegyűjtött pénzből mind csokit vesz. A boltos próbál a lelkére beszélni, rávezetni, hogy ez nem túl tisztességes, de a kislány mindenből flottul kivágja magát, és ügyesen levezeti, miért is lesz mindenkinek jobb, ha azt a pénzt mind magára költi.) 

Sir Winston Churchill mondotta a második világháború hajnalán, hogy ha Hitler megtámadná a poklot, akkor ő (mármint Churchill) szövetséget kötne az ördöggel. Ez pedig 1941 június 22-én, Hitler és szövetségesei Szovjetunió elleni támadásával meg is történt. Pedig azt Churchill is nagyon jól tudta, hogy a sztálinizmus nem egy vállalható eszmerendszer (mégiscsak konzervatív miniszterelnök volt, vagy mi a fene), de a pillanatnyi történelmi szükségszerűség érdekében megtette ezt a lépést. A Lehet Más a Politika vezetőségében is ez a példa fordult meg, amikor kitalálták: létre kell hozni egy eseti szövetséget az MSZP-vel és a Jobbikkal karöltve, épp csak ameddig meg nem buktatják a Fideszt együtt kétharmaddal, visszarendezik a demokratikus kereteket, majd feloszlatják a Parlamentet, és már az új, demokratikus szabályok szerint tartanak egy új választást, ahol már külön méretik meg magukat.

Ahogy várható volt, az európai uniós elnökség lejárta után precedensértékűen megindul a médiatörvény helyes alkalmazása. És hát mi is lenne az első számú célpont, mint a Népszava? Gyenge ellenfél, viszont határozottan és erélyesen kiáll a saját álláspontja mellett. Mondhatni (legalábbis a jelenlegi politikai erőkultusz szabályai szerint): nagyobb a szája, mint amekkorát megengedhetne magának. Még jó, hogy az államtitkár és kormánybiztos urak hozzászólásaiból is egyértelműen látszik, hogy nem is azzal a kommenttel van a bajuk, tekintve, hogy meg se tudják mondani, melyikre gondoltak. A feljelentés indoklásához azt is hozzáfűzhették volna, hogy "mer ződ a vetőgép, azér". Legfeljebb a "törvénytisztelő állampolgár" kifejezés lehet beszédes, hiszen nincs semmilyen írott törvény, amibe az adott kommentfolyam beleütközne. Csak egy (egyelőre) íratlan törvény, amit jó lesz mindenkinek jól megtanulnia: a kormánynak, a Fidesznek, a Nagyméltóságú Miniszterelnök Úrnak és derék hűbéreseinek mindig igazuk van. Aki mást állít vagy gondol, az lám, pórul jár. Ezt jó, ha minél előbb megtanulja mindenki. Addig is egy '50-es évekbeli viccel búcsúznék, aminek az elmeséléséért annak idején letöltendő börtönbüntetés járt volna, de szerencsére ma már ilyesmiről szó sincs. Egy médiahatósági eljárás éppen elég.

Kohn reggel vesz egy Szabad Népet, ránéz a címlapjára, és kidobja a kukába. Másnap megint vesz egy Szabad Népet, ránéz a címlapjára és kidobja a kukába. Harmadnap megint, és ez így megy minden reggel, mígnem az újságos megkérdezi:

- Kohn úr, miért dobja ki mindig a Szabad Népet, ha még el se olvasta?
- Mert engem csak a gyászjelentés érdekel.
- Dehát az az újság végén van!
- Ami engem érdekel, az majd a címlapon lesz.

Ezúttal egy kicsit személyesebb hangvételt ütök meg.

Jómagam - két év után - idén is vállaltam önkéntességet vállaltam a Meleg méltóság hetén és a Budapest Pride felvonuláson. Ennek az oka egyszerű: egyrészt baloldaliságom részének érzem, hogy mindenhol ott legyek, ahol ember és ember közötti, igazságtalan különbségtételek ellen emelnek szót, másrészt pedig egy olyan világban szeretnék élni, ahol senkinek sem kell hátrányt szenvednie származása, vallása, bőrszíne vagy szexuális orientációja miatt. És itt nem csak a formális, állam által biztosított jogokra gondolok (bár ezek terén is akad némi kívánalom), hanem azokra a normákra és gondolkodásmódokra, amelyek társadalmunk jelenlegi állapotában jelen vannak, és enyhén szólva nem a tolerancia, elfogadás, felebaráti szeretet irányába mutatnak. A meleg-, pontosabban LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű)-felvonulás is egy emiatt fellépő, jogvédő tüntetés, amelyen minden évben ott a helyem nekem is.

Először is azt, hogy lezárul a bő fél éve tartó, Gyurcsány Ferenc körüli konfliktus. (Erről már két bejegyzésben is írtam.) Ennek alapvetően három kimenete lehetséges:

1. Gyurcsány Ferenc leteszi a fegyvert és megtépve bár, de tagja marad a pártnak.
2. Gyurcsány Ferenc büszkén, felemelt fejjel közli, hogy ebben a pártban nem halandó tovább maradni, így hát büszkén elbúcsúzik mindenkitől és új projektbe kezd.
3. Elvérzésig folytatja a harcot a párt megszerzéséért.

Tersánszky Józsi Jenő - Grecsó Krisztián: Cigányok
(Katona József Színház, rendezte: Máté Gábor,
bemutató: 2010. október 15.)

Tegnap felröppent fészbúkra, hogy a Katonában a Cigányok egyik mellékszerepére Nagy Ervin ugrik be, egyszeri alkalom, szóval aki még nem látta, az most siessen. Igaz, már fél éve adják (egészen pontosan október 15. óta - ez is beszédes dátum), ciki is, hogy nekem eddig még kimaradt, így pont ezt az alkalmat nem hagyhattam ki.

Aki szerint az Európai Parlament honlapja túl bonyolult ahhoz, hogy az egyes képviselők munkájáról összképet vonjon le - annak teljesen igaza is van. Ezért ajánljuk a következő linket, ahol összesített adatok, sőt még rangsorolások és összehasonlító grafikonok között is kalandozhat. Bennünket természetesen első sorban a magyar képviselők teljesítménye érdekel, így hát nézzük is meg gyorsan, ki képvisel bennünket hatékonyan! (Katt ontú dö pikcsör.)

És igen, kitörő örömre lelj végre, Magyarország: megjött a régen várt szociális konzultációs kérdőív 2011! A kormány jófejségből fellendíti a magyar papír- és nyomdaipart, valamint a Magyar Posta forgalmát is felpörgeti. Mellékelt borítékon személyesen Orbán Viktornak szóló címzés. (Az előzőre még Magyarország Kormánya volt írva - de úgy látszik, már azon belül is vigyázni kell, kinek a kezébe kerül a sok értékes vélemény.) A levélben pedig miniszterelnökünk személyesen ad engedélyt rá, hogy tessék csak nyugodtan rábólintani a kormány elképzeléseire. Pedig valljuk be: leszámítva egy-két kérdést, az irányított kérdéseket és válaszokat, a "mások nem így gondolják" mögött megbújó arctalan többes szám harmadik személyt, valamint hogy csak a lényegről nincs benne szó - ez egy majdnem egész tisztességes baloldali kérdőív. Az múltkorit mindenesetre sikerült meghaladnia. No de kezdjük rögtön az elején: