Már az elkészültekor tudni lehetett, mi lesz ezzel a filmmel a legnagyobb baj: akit nem érdekel a téma, az erre sem fog beülni, vagy ha mégis, hamar lepereg róla. Akit viszont érdekel, annak nem kell megmutatni ezeregyedszerre is, mi az a fizikai-lelki nyomor, és az a 2008-2009-es romagyilkosságokon is már az elkövetésükkor megdöbbent. Ebből látszik, hogy tipikusan exportra készült film, és arra való, hogy kifelé, a Berlinálé közönségének mutassa meg, mi is a nagy büdös helyzet nálunk Magyarországon. (Aki nem hiszi, annak az Országimázs Központ Navra-minisztérium készséggel bizonyítja, hogy még ennél is rosszabb.) Aki viszont jártas a magyar közéletben, vagy csak simán itt él, és van benne érzékenység a téma iránt, az pontosan tudja, hogy a cigánytelepen is emberek élnek, a maguk emberi érdemeikkel és gyarlóságaikkal együtt.

Hogy miért tartották ma az Élet Menetét, gondolom, nem kell senkinek se elmagyarázni. Akinek meg el kéne, az úgyse innen fogja megtudni. Különben is, egy barátom már itt is ezerszer elismételt mondása szerint: Magyarországon a baj nem a Holokauszt-tagadás, hanem a Holokauszt-helyeslés. Hogy ez miért alakult így, vagy legalábbis ma ennek miért van nálunk nagyobb tere, mint 1945 óta bármikor, annak megvolt az előzménye.

fotó: Népszava

PECSÉT

"- Kétperces hozzászólásra megadom a szót Zupasta képviselő úrnak.

- Köszönöm a szót, elnök úr.

Tisztelt Ház!

Az elmúlt percekben nem akartam hinni a fülemnek, de mégiscsak megtörtént: a Magyar Országgyűlésben olyan gyalázatnak lehettünk fültanúi, amire már lassan hetven éve nem volt példa.

Természetesen egyetértek Fónagy államtitkár úr válaszával is, miszerint az ilyen megnyilvánulásokat határozottan el kell ítélni, és még arra sem érdemesek, hogy különösebben vitatkozzunk velük. Jómagam viszont úgy gondolom, hogy ezen mondatok mellett mégsem mehetünk el szó nélkül.

A tiszaeszlári vérvád vádlottjairól bebizonyosodott az ártatlanságuk, és az is, hogy a vádlóikat csupán a zsigeri antiszemitizmus vezérelte. Erre valóban nem is érdemes több szót vesztegetni. Csupán az az elképesztő, hogy miután ez az aljas eszme "a nagy pör" során lejáratta magát, majd később akkor, amikor a hasonló uszítások beérése után a magyar hatóságok gázkamrába küldték és lemészárolták az ország lakosságának tíz százalékát - ez az ordas eszme most ismét jelen van. Ráadásul itt, az ország házában, az ön felszólalásában, és az arra érkezett lelkes tapsokban egyaránt.

A tiszaeszlári vérvád politikai szálait az akkori Antiszemita Párt mozgatta, amely a mai Jobbikhoz képest még egészen liberálisnak mondható. Ön abban is rosszabb a tiszaeszlári vádlóknál, hogy míg akkor a vádlottaknak legalább volt nevük, addig ön most nem csupán az ő származásukat nevezte meg, hanem az egész zsidóságot kollektíven vádolta meg gyilkossággal. Ezzel ön elkövette a közösség elleni uszítás vádját, ezért kezdeményezni fogom mentelmi jogának felfüggesztését.

Emlékezzünk meg Solymosi Eszterről, akinek ártatlan halálát egyes politikai körök önös és aljas célokra használták 1882-től a mai napig.

Köszönöm."

Az Én, a robot-ban derül ki a vége felé, hogy (kis spoiler on) a professzor azért lett öngyilkos, hogy a rendőrség - azon belül is Will Smith - elkezdjen az intézetében kutakodni, és rájöjjön, mi folyik ott suttyomban. (spoiler off) Dr. Tulassay Tivadar lemondása a Semmelweis Egyetem rektori székéről is inkább tekintendő figyelemfelhívásnak, mint valamilyen tévedés meggyőződéses belátásának. Hiszen a tények alapján éppen, hogy ő volt az, aki nem tévedett. Sőt bár politikailag ő sem volt teljesen független, mégis: amikor választania kellett tudományos és politikai hitvallás, illetve elvekhez vagy emberekhez való hűség között, nem volt kérdés, melyik oldalra álljon.

Sok baj van ezzel a bizottsági határozattal. Azokat a köröket már ezeregyen lefutották, hogy milyen az az ország, ahol megállapítják, hogy Schmitt Pál doktorija valóban csalással-lopással született, de hozzá remekül megmagyarázzák, hogy ez miért is nem baj? Azt is emlegteik elég helyen, hogy mostantól mennyit ér a tornatanárképző, a SOTE vagy tán az egész magyar felsőoktatás hitele? És pláne az egész országé, ha ez az ember továbbra is álamfő maradhat, ráadásul a közvélemény mérhető támogatásával?

Tudjuk, a Kossuth-díjakat minden évben általában azoknak adják, akik valami miatt picit közelebb állnak az aktuális kormány szívéhez. Ám ez egy percig nem jelenti azt, hogy akik kapják, azok ne érdemelnék meg. Erre a legjobb példa idén Demjén Ferenc és Ákos, akik soha nem titkolták a pártállásukat, de azt semmiképpen nem lehet rájuk fogni, hogy csak ezért kapták volna a szobrot és a vele járó pénzösszeget. Bőven tettek ők le annyit az asztalra. Az az alázat pedig külön csodálatos, ahogy Ákos az Index-videó első tizenkét másodpercében dedikáltatja a - valóban magyar zenei mérföldkő - Fújom a dalt az idősebb és tapasztaltabb kollégával.

A mai különböző gyűlésekről írnak elegen elég helyen, nagy meglepetést meg nem hozott egyik sem. Legfeljebb hogy az állami ünnepséget idén egybegyúrták a kormánypárti demonstrációval, a köztévé pedig élőben közvetítette. Még jó, hogy Magyarországon totális médiaszabadság- és függetlenség honol, mert el se merem képzelni, hogy nézne ki, ha még az se lenne? A lényeg, hogy a lengyel szakadárpárt aktivistái jól érezték magukat, és Orbán Viktor jófejségből mondott egy mondatot lengyelül is, értsenek ők is valamit a beszédéből. Ne álljanak úgy ott, mintha magyarok lennének. (Állítólag voltak közöttük litvánok is. Na ők mennyire örülhettek.)

Búcsúzóul pedig álljék itt egy üzenet, amit talán sehol máshol nem tudnak jobban, mint a határainkon túl élő magyar közösségekben:

Tegnap, február 25-én emlékeztünk meg a kommunizmus áldozatairól. Elöljáróban leszögezném: utálom, ha kommunizmusról beszélnek, amikor a Rákosi- vagy a Kádár-korszakot emlegetik. Ehelyett ajánlanám a bolsevizmus kifejezést, inkább, mint annak az idilli állapotnak a nevét, ahol mindenki egyenlő, ennek megfelelően is részesül a javakból, emiatt pedig egyfolytában boldog. Az államszocializmus rendszerét csak az nevezze kommunizmusnak, aki szerint a kérdéses negyven évben ezek a feltételek legalább elégséges szinten teljesültek. Őt szeretettel várja a Magyar Kommunista Munkáspárt!

Kezdem magam úgy érezni, mint egy félbarbár országban, ahol a lakosság törzsekbe tagozódva él. Csak míg Afrikában sok helyütt a politikai pártok a törzsi hovatartozás alapján szerveződnek, nálunk éppen a politikai pártok és egyéb szervezetek hívei és aktivistái szerveződnek törzsi társadalomba. Aztán ezek néha felsorakoznak, megrázogatják dárdáikat, hogy mindenki lássa megdöbbentő erejüket, és hogy igenis képesek megküzdeni a szavanna vadjaival. És bár néha a sok törzs együtt vonul fel és jár közös törzsi táncot, a saját vadászatukba már nem szívesen vonnak bele mást. Mert akor hová lesz a dicsőség, hogy ők, ŐK aratták a fényes győzelmet? Meg még csak az kéne, hogy a harmadik törzs azt kezdje dobolni, hogy ők ketten összeálltak. Ők? Összeállni? Amazokkal, akiknek még csak rendes dárdájuk sincs? Csak a mi erőnket akarják felhasználni arra, hogy aztán a zsákmányból nekünk annál kevesebb jusson! Tartsák csak távol magukat a mi oroszlánvadászatunktól, vagy keressenek maguknak másik oroszlánt. Ez a vadászterület a miénk!

Elnézését szeretném kérni, azok helyen, akik azt hiszik, hogy itt Magyarországot képviselik. Természetesen nem képviselnek ők itt semmit, legkevésbé tízmillió ember hazáját. A legtöbb magyar természetesen udvarias és tud civilizált emberként is viselkedni, habár ez ezekből a kommentekből nem úgy látszik. Én és még sok magyar - sokkal több, mint amennyi itt kommentelt - szégyelljük magunkat, ha más polgártársaink ilyen magatartásával találkozunk.

Sajnos a kormánypárt Fidesz és Orbán úr úgy gondolják, hogy övék az örök igazság és hatalom, és akik nem az ő egyetlen véleményüket ismételgetik, azok magától értetődően hülyék és félreinformáltak. Ezért gondolják a fanatikus jobboldali szavazók, hogy mindent megengedhetnek maguknak, hiszen a vezérük az örökkévalóságig ott áll mögöttük. (A vezérek és híveik mindig az örökkévalóságra terveznek, a történelem ezt már többször megmutatta. És azt is, hogy örökkévalóság nem létezik.) Mégis még sokan vannak, akiknek egy vezető kell, aki az egész világnak megmutatja, milyen erős is tud lenni - és vele együtt az képzeletbeli örök birodalma és a leghűségesebbjei. Sajnos még nem értik, hogy Európában az igazi erő nem hang- és izomerő függvénye, hanem elveké és érveké.

Egyszer Magyarországon is megerősödnek a demokratikus normák - nem csak az állami berendezkedésben, hanem az emberek fejében is. Addig kérem, bocsásson meg azoknak, akik nem tanulták meg, mi az a demokrácia. Köszönöm a türelmét, kívánok Önnek minden jót és további sikeres munkát! Baráti üdvözlettel:


Tucker Dávid, Budapest

- Vissza! Vissza! - visszhangozta a Vérhalom téren összegyűlt körülbelül négyszáz ember, aki Göncz Árpádot köszöntötte fel kilencvenedik születésnapja alkalmából. Cipő (a Republicból) vezetésével elénekelték a Ha én rózsa volnékot, majd a Boooldog, boooldog, boooldog születésnapot! refrénével kívántak még sok ilyen szép napot mindannyiunk Árpi bácsijának.

Csurka Istvánnal egy igazán éleslátású és jótollú írót vesztett el a nemzet - még úgy 1988 táján. De az azt megelőző időben tett le annyit az asztalra, hogy inkább az akkori önmagára emlékezzünk. Hogy ki kerül be a legnagyobbak pantheonjába, mindig az utókor dönti el, erről ne is ítélkezzünk. De az tény, hogy remek lenyomatot adott a maga koráról és világáról, tehát majdani "huszadikszázadilógusoknak" (copyright by Nagy Feró) megkerülhetetlen forrásmunka lesz ő.

"Persze, Hitler is jó képeket festett" - mondta erre egy barátom, és ez is teljesen jogos érv. Ha valaki Wass Albertet élteti, én is mindig ezt mondom. Csak míg Hitler soha nem volt festő és Wass Albert soha nem volt író, addig Csurka István tényleg a kultúrális termékeivel szerezte a hírnevét. Kár, hogy aztán beállt politikusnak és abbahagyta az írást - már ha a Magyar Fórumot nem vesszük annak. Ne vegyük. Neki is jobb lesz így.

" - Fogadást ajánlok. Tippeljük meg, hányan fognak felszállni a következő 1-es buszra. A vesztes fizet egy korsó sört.
 

Sötéthet ez sem vidítja fel, de beleegyezik.
 

- Helyes. Tessék, tippelj.

Vántóczki gondolkozik, még mind a ketten arccal a falnak fordulva állnak.

- Tizenhét - mondja aztán.

Sötéth sokkal kevesebbet gondolkozik, sokkal élesebb eszű fickó.

- Tizennyolc - mondja.

Átmennek a buszmegállóhoz. Állnak, várnak. Befut az 1-es, az utasok felszállnak.

Vántóczki számol.

- ... 15, 16, 17.

És közben diadalmasan néz Sötéthre, aki azonban abszolút flegmával otthagyja, egy könnyed lendüléssel felszáll a buszra, és onnan kiáltja vissza:

- 18, az Operánál várlak."

(Mi újság Pesten?, 1968)

"Az utcán laknak-e emberek?
Nálunk csak az, aki szeret."
(Kispál és a Borz)

Gyurcsány Ferenc három napra beköltözött az Avasi lakótelepre, Orbán Viktor pedig suttyomban meglátogatott egy hajléktalanszállót. Ez nagyon szép gesztus mindkettejüktől. Gyurcsány Ferenctől azért, mert rámutatott: aki a politika csúcsán van, nem tud sehogyse megfelelni a választói akaratnak. Alapjáraton: ne ott Pesten mondja meg az őszintét, menjen le oda és nézze meg, mi van. Ha lemegy: ne csak körbenézzen és ünnepeltesse magát, hanem költözzön oda legalább pár napra, nézze meg, hogy az emberek hogy élnek. Ha meg tényleg odaköltözik, akkor meg mit játssza az eszét, pláne ha utána visszamegy a maga rózsadombi villájába, a másik negyvenezer ember (és az országban még több százezer) lakik ott tovább a panelban, ahogy addig. És ezen az sem segít, hogy életének első huszonharminc évét ő maga is lakótelepen élte le. Ő már egy másik kaszthoz tartozik. Most már politikusként nem az a dolga, hogy olyannak tűnjön, mint egy egyszerű panelpolgár a sok közül - az úgyse menne. Hanem az, hogy az Olof Palme-i igazságot, miszerint a szociáldemokrácia nem a gazdagság, hanem a szegénység ellen küzd, gyakorlatba tudja ültetni. Vagyis lett volna a saját miniszterelnöksége fél évtizedében. Sajnos aztán mégsem lett minden úgy. Lapozzunk.

Orbán Viktor atyáskodása a hajléktalanok fölött pedig arra mutatott rá: miképpen teheti magát egy miniszterelnök nem csak álságossá, hanem nevetségessé is, úgy, hogy még mindig meglegyenek a saját feltétlen hívei, akik mindenre úgy tapsikolnak, mint a csecsemő, ha sikerült bekakilnia a pelusba. Még arra is, amikor legújabban a hideg ellen hirdetett összefogást. (Ez az "összefogás" szó kezd már borzasztóan elhasználódni, pedig nem is ő az első, aki ezzel nyomult.)

A blogger előszava: Múlt hétvégén még tüntetés zajlott Schmitt Pál plágiumügye ("Pálgium"), illletve kívánatos lemondása érdekében, ám látszólag a téma kezd befulladni. Hasonló játszódott le pár hete Németországban is, amikor is Christian Wulff államelnök ingatlanhitel-ügybe keveredett. Végül kiderült: nem történt törvénysértés, a Herr Bundespräsident a helyén maradt, de a Spiegel kommuni kolumnistája: Jakob Augustein remekül szavakba foglalta, hogy mi lett ennek az ára? Nézzük meg, Németországban hogy kezelnek egy ilyen helyzetet!

A kapitány válsága

Jakob Augustein írása

Francesco Schettino elhagyta a hajóját, és ezzel foltot ejtett a tengerészbecsületen. Egy gyáva kapitányt nem tudunk tisztelni. Ám a politika hídjának szereplőire más szabály vonatkozik – ezt pedig Christian Wulff-nak köszönhetjük.

A Lehet Más a Politika szombati kongresszusa döntött a párt legkésőbb 2014-re befejeződő önfelszámolásáról és a második Orbán-kormány újabb négy évéről. Na jó, ők ennél azért cizelláltabban fogalmaztak:

Először is ajánlom mindenki figyelmébe a Tengelytörés blogon megjelent, Az érme két oldala című bejegyzést, melyben a névre hallgató szerző (bizonyos „Mértéktartó”) úgy találja meg a közös pontot az Operaház előtt tartott ellenzéki tüntetés, illetve a kormánypárti „békemenet” résztvevői között, hogy nem torzít, és még véletlenül sem tesz egyenlőségjelet közéjük. Röviden: arra irányítja rá a figyelmet, hogy mindkét fél úgy érzi, valamit el akarnak venni tőlük. Az ellenzékiek a demokráciáért, a sajtószabadságért és az arra hivatott intézmények függetlenségéért aggódnak, míg a kormánypártiak a nemzeti értékeinket, az ország szuverenitását és a demokratikusan megválasztott kormány hatalmát féltik. A cikk szerint valahol mindkét félnek védhető az álláspontja, bár egyszerre csak az egyiknek az akarata teljesülhet, és ez esetben a másik fél könnyen kétségbeesetté, legrosszabb esetben „vérszomjassá” válhat. Ám a gondolatmenetet egy megnyugtató Tamás Gáspár Miklós-idézet zárja le:

"[…] A negyedik köztársaságban a Lánchíd Rádió, a Magyar Katolikus Rádió, a HírTv sugározni fog. A negyedik köztársaságban a Magyar Nemzet című napilap akkor is megjelenik, ha anyagi nehézségei vannak, mert a közösség hozzájárul, hogy megjelenjék. A negyedik köztársaságban Orbán Viktor sikeres és elégedett székesfehérvári ügyvéd lesz, és a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára. A negyedik köztársaságban senki nem fogja megalázni a jobboldali szavazókat. A negyedik köztársaságban senki nem fogja alkotmányerejű törvénnyel bűnöző szervezetnek nyilvánítani a Fidesz és a KDNP utódpártjait. […] A negyedik köztársaság védeni fogja a magyar kisebbségeket Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken, és védeni fogja a kisebbségeket Északkelet-Magyarországon, Dél-Baranyában és a nyolcadik kerületben. […]"

Ma két, említésre méltó tüntetés is adódott Budapesten.

Jé, máris itt vagyunk a nagy, százezres, kormánypárti "Békemenet" hajnalán. Már egyszer elmondtam, ez szerintem miért hiteltelen, ahogy van. Pedig be lehetett volna harangozni normálisan is, csak nem ezeket az arcokat kellet volna előtérbe nyomni, akiknek folyton csorog a zsidóvér a szájuk szélén, de most nem ez a lényeg. Inkább az Erdély.ma honlapon megjelent felhívásra reagálnék, miszerint a szervezők három erdélyi városból - Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Nagyvárad - indítanak buszokat a tüntetésre. (Már önmagában az ciki, hogy ezek szerint a kormánypártiak sem tagadják: a százezres tömeget csak országos, sőt szélesebb mozgósítással tudják elérni, míg a civil ellenzékieknek elég volt ehhez csak bemondani a dátumot és a helyszínt.) Szóval erre természetesen az átlag jobbos szavazó megörül, hogy milyen jó, erdélyi nemzettestvéreink megint kiállnak az egy s igaz ügyért, az átlag balos pedig forr magában, hogy ezek már megint minek szólnak bele, ha nem is itt élnek? Kár, hogy ez az egész csak egy szándékosan gerjesztett, romanticizált, téves képre épül.

Nacionalizmus

Kelet-Európa jobbra tolódik

írta: Keno Verseck

2012. január 17.

Magyarországot az államcsőd fenyegeti, eközben az ország masszívan tolódik jobboldalra. Az EU jelenleg eljárást indít Magyarország ellen – mert aggódik a demokráciáért. De a baj sokkal nagyobb: Kelet-Európa többi részében is törnek föl a populisták és a nacionalisták.

A Jobbik valahol megint utcára vonult.Nem nagy dolog, az meg, hogy milyen apropóból, nem is lényeges. A lényeg, hogy ha már nagy az igény egy kis balhéra, akkor menjenek ki valahová és örüljenek egymásnak, hogy akkora magyarok, hogy nemhogy Záhonynál, hanem a Békás-szorosnál is kilógnak. Nem különösebben érdekel, mi hangzott el, hiszen ha cigányoztak vagy zsidóztak, akár nyíltan, akár burkoltan, nagy meglepetést nem okoz. Nekik se. Ezért valamivel fel kellett dobni a hepajt. Első ötletük bizonyára egy óriási torta lett volna, amiből előugrik két csippendél-fiú, akik a hölgyeket elszórakoztatják, az urak pedig jól megrugdoshatják őket az acélbetétessel. (Vagy fordítva.) Ám ez valószínűleg túl drága lett volna, ezért maradt a világszerte bevált, nálunk mégis csak gyerekcipőben járó zászlóégetés. M. Giorgio "Savanyúcukor" Richárd óta nem is tudunk semmi ilyenről beszámolni, szóval már ideje volt ezt a haladó népnemzeti hagyományt ismét gyakorolni.

Régen foglalkoztam behatóbban a Lehet Más a Politikával, és nem örülök neki, hogy most kell. Bár várható volt, hogy az örömpolitizálásnak egyszer nagy meghasonulás lesz a vége, midőn képviselőik észreveszik: a politikának megvannak azok a szabályai, amik nem lehetnek mások, ugyanis aoktól működik a gépezet. Egészen más kell ahhoz, hogy az ember civilként mozgalmárkodjon, és más ahhoz, hogy egy Parlamentben képviselje az ember a pártját, a körzetét, a választóit, az ügyeit, és persze önmagát. Mindig ez a vége, ezt az LMP-seknek is elegen megmondták előre, most a 4K!-soknak is, de persze mindig meg vannak arról győződve, hogy majd ők lesznek az elsők, akik majd tényleg jól megmutatják. És ez így természetes, másképp nem is érdemes belekezdeni. Aztán ha majd szembesülnek a kompromisszumkényszerrel, van, (i) aki azt meg tudja kötni önmagával, továbbá van, (ii) aki nem tudja és nem is akarja, viszont van elég ereje folytatni a harcot, és van, (iii) akinek nincs. Kaufer Virág és Scheiring Gábor láthatóan nem tudták, inkább visszavonultak az országos politizálástól. Kár, hiszen mindketten aktív, fiatal, hozzáértő, értelmes, szimpatikus emberek, akik - akár az LMP általában - kis naivságával és őszinte kritikai készségével üde színfoltjai voltak a Magyar Országgyűlésnek.

És igen, végre: a Fidesz szimpatizánsai is utcára vonulnak, hogy kiálljanak kormányuk mellett. Nincs ezzel semmi baj, ehhez minden rendszerben meglenne a joguk, már ameddig nem sértik a demokrácia alapvető szabályait. Igaz, ez bár a jelenlegi kormányról nem mondható el, a kormánypárti tüntetők (többsége) is csak egyszerű magyar állampolgár, akiket semmilyen felelősség nem terhel. (Most hagyjuk, hogy az ő szavazataik segítették hatalomra a Fideszt. Titkosan leadott szavazatok alapján elítélni embereket kimerítené a kollektív bűnösség fogalmát, nem is beszélve azokról, akik két évvel ezelőtti döntésüket már régen megbánták, például mert ők se gondolták volna, hogy ez lesz.) Az pedig külön örvendetes, ha ők - a megmozdulás fészbúk-oldala szerint - ezúttal a magyar demokráciáért vonulnak utcára, és a kormánytól az ország felvirágoztatását várják, utalva ezzel, hogy gyerekek, félidő van, lassan már ennek is ideje lenne.

Először december huszonharmadikán, amikor az LMP képviselői odaláncolták magukat a Parlament elé. Lehet, hogy a forgalom akadályoztatásával tényleg szabálysértést követtek el (bár én a Btk. ide vonatkozó XIII. fejezetében nem találtam erre utalást, mivel senki biztonságának a veszélyeztetéséről nem volt szó), de megmutatták: egy olyan rendszerben, ahol már gyakorlatilag nem létezik törvényes és intézményes módja az ellenzéki (vagy általában a kormányzati politikától független) működésnek, akkor bizony törvénytelen eszközökhöz kell nyúlni. Elmúlásuk után úgyis az efféle elnyomó rendszerek válnak törvénytelenné és az ellenük irányuló megmozdulások törvényessé.

Dopeman megkapta: provokatív akart lenni, és lám, sikerült. Jobban is mint gondolta, hiszen Bazmeg! című számára a jobboldali sajtó hamar felfigyelt, és érkezett is annyi följelentés nemzeti jelkép megsértéséről*, hogy a független magyar ügyészség már nyomozást is indított az ügyben. (Érzékenyebbek kedvéért: fentebbi csúnya szó jelen bejegyzésben is elő fog még párszor fordulni, én meg nem fogok itt csillagozásokkal pepecselni, előre szólok.) A közvetlen kiváltó ok minden bizonnyal az, hogy Pityinger Lackó nemzetünk himnuszát is beemelte a számába, ami mellett a "bazmeg" szó állandó ismételgetése valóban nem túl dekoratív elem. De magához a Kölcsey-szöveghez nem nyúlt hozzá, nem figurázta ki, nem dolgozta föl, nem torzította el, sőt: éppen a Hymnus szavainak értelmét kiemelve, kontrasztot mutatott a lebazmegezett jelenségekkel szemben. Azok között pedig Dopeman kiosztja az egész magyar politikai életet, fideszestül, emeszpéstül, jobbikostul, elempéstül, orbánostul, kormányostul - és ez még csak az első két sor.

*Btk. 269/A. § Aki a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az utóbbi pár bejegyzésből úgy tűnhet, mintha nagyon rá lennék szállva az LMP-re és el lennék olvadva az MSZP-től. Pedig amikor a Parlament az MSZP örökérvényű bűnösségének törvénybe iktatását tárgyalta, Schiffer András jobban megvédte a szocikat, mint ők saját magukat. Érthető, hogy még az MSZP frakciója sem ülhet bent minden éjjel, és hogy a távolmaradás a legjobb módja megmutatni, mit gondolnak a Fidesz ezen és egyéb marhaságairól ("az eltűnés a legeslegjobb demonstráció") - de amikor éppen a narancsos-árpádsávos egyesített haderő éppen a szegfűs sereget veszi össztűz alá, akkor a kutya mindenit, ne csak a Nemény és az Ipkovich tartsák a frontot!

Forrás: parlament.hu