Ennek örömére a Politikatörténeti Intézet összedob egy kis konferenciát, aminek sztárvendége Tamás Gáspár Miklós, de rajta kívül olyan neves előadók is helyet kapnak, mint Sándor Klára, Bozóki András, Agárdi Péter, H.Nagy Boglárka és Csókás Máté. További részletek itt.
Szóval május 26. csütörtök 10:00-16:00, Budapest V. Alkotmány u. 2. (Csak azért mondom, hogy ha valaki nagyon meg akarna verni, ott majd nagy valószínűséggel engem is megtalál.)
Mintha nem lenne elég baja az MSZP-nek, kezdve a nulla parlamenti mozgásterével, pártfinanszírozási gondokkal, állandó belső válsághelyzettel, itt van neki Gyurcsány Ferenc is. Még ha valami harmadrangú szakadár sejtecskéről, valamilyen szilikatalinról vagy hasonlóról lenne szó, azt meg sem éreznék. De nem, ő maga Gyurcsány Ferenc, a harmadik Magyar Köztársaság egyhuzamban eddig leghosszabb ideig regnáló kormányfője, a Magyar Szocialista Párt volt elnöke, aki a 2006-os választásokat egy személyben nyerte meg a pártnak - és akinek híres őszödi beszéde miatt aztán az egész magyar közvélemény egyszerre fordult a szocialisták ellen. Látható tehát, hogy Gyurcsányt lehet szeretni, lehet nem szeretni, csak egyet nem lehet: megkerülni.
Ne kérdezze senki, hogy hogy, de véletlenül hozzám került egy magyar EU-elnökségi nyakkendő. (Maradjunk annyiban, hogy leesett a Gödöllő felé tartó Audi-konvojról.) Ez márpedig nagy kincs, hiszen ilyet kapnak a hazánkba látogató delegációk tagjai, közöttük jelentős államférfiak is, míg arra a szervezők gondosan ügyelnek, hogy magyar kézbe ne jusson. Na jó, valószínűleg csak azért, mert takarékosságból éppen annyit gyártattak le belőle, amennyi szükséges, és nem akarják szétosztogatni. (Ez érthető is, hiszen amiből magyar ember ingyen vihet, abból rögtön visz harmincat, ha kell neki, ha nem. Aztán ciki lett volna, ha aztán emiatt pont azoknak nem jutna, akiknek kéne. Obama így is jól megszívta, hogy nem hozzánk jön, hanem majd csak Lengyelbe az ősszel, de ő magára vessen. Kíváncsi vagyok, ott majd milyen nyakkendővel fogják megdobni.)
Bizonyára emlékszünk még Markos-Nádasék kortársszínház-paródiájára: a tűzoltó locsol a színpadon, a portás megkérdezi, miért locsol, a tűzoltó megbünteti, mert dohányzik - szóval minden megy magától. Az Artus Műhely produkciója, az Ulysses nappalija is nagyjából erre a koncepcióra épül: egy-egy (vagy akár egyszerre több) ponton, kis epizódokban folynak a jelenetek, amiknek általában nincs kezdetük, nincsvégük, csak egy-egy alapötletük, amelyek ebben a formában is remekül megállják a helyüket. Vagy mint a címből is kiderül: ahogy Odüsszeusz (latin nevén Ulysses) is körbehajózta az akkor maximálisan elképzelhető világot, úgy ez a darab is egy sok kis állomásból álló utazás a színpadi kreativitás szigetvilágában.
Amennyire az országos média felkapta a Budapest hetedik kerületében található Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium tervezett bezárásának ügyét, ahhoz képest a tegnapi tüntetésről már lényegesen kevesebb szó esett. Pedig mintegy 1500-2000 fő - az iskola jelenlegi és volt diákjai, tanárai, szülők, a szintén bezárásra ítélt kaposvári Toldi iskola küldöttei, vagy egyszerűen az igazságtalan iskolabezárás ellen tüntető erzsébetvárosi és más budapesti polgárok - gyűlt össze a Lövölde téren, majd vonult a Király utcán és az Erzsébet körúton át a kerületi önkormányzat elé. Az ott felállított színpadon felszólalt az iskola több tanára, a diákönkormányzat elnöke, a szülők képviselője, sőt a Móra Kiadó elnöke és Janikovszky Éva fia, Janikovszky János is. Hallhattunk novellát és dalt, majd a szervezők közösen átadták petíciójukat a bezárási javaslatot beterjesztő Juhász Gábor alpolgármesternek. Majd végül szélnek eresztették a remény léggömbjeit, amelyeket a szél az iskola fölé fújt vissza.
A képek forrása: az iskola saját honlapja.
Előző posztomban elkövettem egy hibát: bevallottam, hogy a cigány-magyar együttélés problémájához fővárosi értelmiségiként igyekszem hozzátenni a sajátomét. Erre meg persze jöttek a reakciók, hogy akkor meg minek szólok bele, ha azt sem tudom, miről van szó.
Magyarországon 2011-ben ismét megvalósult a pogrom fogalma: egy terület bizonyos etnikai hovatartozású tagjait kitelepítik, elüldözik, "cigánytalanítják" Gyöngyöspatát. Igaz, ezt most nem az államhatalom végzi, de hogy hol van ilyenkor az állami közbiztonság, ami ezt megakadályozhatná, az már nagy fehér folt. A Fidesz "erős állam"-víziója csak a magánszféra határainak lerombolására vonatkozott, de az állam normális, minimális feladatainak ellátására már láthatóan nem. Mint ahogy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület márciusi megszállásakor sem lépett (le) a belügyminiszter. Hogy az gyengeség volt-e, vagy éppen gesztus a szélsőjobbnak és a lakosság cigányellenes hányadának, máig nem tudni. De az biztos, hogy az a kormányzat és főleg az a belügyminiszter, amelynek regnálása alatt ilyesmi megtörténhet, alkalmatlan a feladata elvégzésére. Ha pedig direkt vonul ki, és önként engedi át az ország tetszőleges területeit milíciák és félhadseregek - jelenleg a Véderő nevű terepruhás szervezet - ellenőrzésének, akkor azzal aktívan hozzájárul az államrend és a demokrácia lebontásához. A kormány különben is az 1944 előtti, horthysta államrendet tekinti legitim elődjének. Most az 1919-es fehérterror és az ahhoz járuló kormányzói jóváhagyás ismét megvalósulni látszik. Igaz, tömegkivégzésekre még nem került sor, de ne legyenek illúzióink: nem azért bújik valaki egyenruhába és nem azért alapít kiképzőtábort, hogy aztán az ott használt fegyverrel csak agyaggalambot lőjön. Főleg, hogy most a fegyvertartási szabályozás is enyhülni fog, így az efféle "cigányvadászok" már akár éles lőfegyverrel is szabadon felszerelkezhetnek.
Rengeteg nehézséget, költségelvonást, miegymást követően idén is elkezdődött a világ független filmjeinek budapesti seregszemléje, a Titanic filmfesztivál - idén a tizennyolcadik alkalommal. Jómagam ilyenkor első nap felszerelkezem fogkefével, tiszta alsóneművel, némi hideg élelemmel, majd útra kelek, és tizenegy (azaz idén csak kilenc) napig csak a négy mozi - Tabán, KINO, Uránia, Örökmozgó - között ingázom. Persze aki minden filmet meg akar nézni, ami érdekli, annak a gatyája is rámegy, én azért igyekszem minél többen ott lenni, és pár mondatban megkritizálni. Folyamatosan bővül!
Vagy szándékosan, vagy véletlenül, de kiszivárgott: Philipp Rösler német egészségügyi miniszter lesz a szabaddemokraták, a Freie Demokratische Partei (FDP) új elnöke, miután a jelenlegi elnök, Guido Westerwelle külügyminiszter nem indul újra. Ebben önmagában semmi különös nincs. Az érdekes, legalábbis magyar szemmel az, hogy Westerwelle nyíltan vállalja homoszexualitását, Rösler pedig dél-vietnámi származású: valódi szüleit a vietnámi háborúban vesztette el, ezután fogadta örökbe egy német család. (Forrás: wiki.) Optimális esetben persze ezen se kéne nagyot csodálkozni, hiszen ez a természetes: valamiben mindenki más, mint az átlag vagy a megszokott,
de ezek az élet legfontosabb területeit tekintve irrelevánsak. Olyannyira, hogy mindketten a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezette szövetségi kormány tagjai. Ezen sem kell csodálkozni, hiszen Németországban ez a két párt - a konzervatívok és a liberálisok, azaz a CDU és az FDP - évtizedek óta természetes szövetségesei egymásnak. (Természetesen Rösler 2009-es miniszteri kinevezése azért keltett némi visszhangot - hiszen harminchat évével ő lett a második Merkel-kormány legfiatalabb tagja.)
Április negyedike, felszabadulásunk ünnepe. Vagy megszállásunké? Vagy megszabadulásunké? Vagy mind a háromé egyszerre? Vagy egyiké sem, hiszen még bő egy héttel később is folytak a harcok a nyugati határszélnél – csak Sztálin ezt a napot adta határidőként parancsba Vorosilovnak, aki rendesen le is jelentette a „Népek Vezérének” a győzelmet, nehogy parancsszegésen kapják?
Minden forradalom velejárója a történelem, illetve az addig hivatalosan vallott értékek és az azokat tükröző szimbólumok újragondolása. Az értékek tárhelye az alkotmány, szimbólumaink a nemzeti lobogó, a címer és a Himnusz, történelmünk pedig a múlt eseményeinek és személyeinek a tisztelete, vagy éppen annak elutasítása. Amikor pedig ezek változnak, akkor a közterekről is lekerülnek az addig hősként, ám ezután csak hazaárulóként számon tartott figurák nevei, és ezek - vagy akár addig névtelen, vagy jelentéktelen nevűek - megkapják az új hősök neveit. (Hogy a jelenlegi kormányzat mennyire hajt vére forradalmat, azon el lehet gondolkodni. Hiszen most is éppen az eddig helyesnek vélt értékekről - a liberális demokráciáról - derült ki, hogy elavult és magyartalan, így hát annak értékei is már reakciósnak számítanak. Az előre arra van, amerre a forradalmárok mondják - ettől lesz előre az előre és forradalom a forradalom.)
2010 tavaszán forradalom történt, éppen akkora, mint 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben - Orbán Viktor pedig éppen akkora nemzeti hős, mint Kossuth Lajos, Nagy Imre, és a rendszerváltás végbevivőinek összessége (amibe ő maga is beletartozik, de ez ma már snassz). Legalábbis ezt hallgatjuk tavaly április óta. Akkor még csak azt kérdeztük nagy szemmel, hogy mégis, milyen forradalomról beszél, milyen régi rendszert akar végképp eltörölni? Bár már 1998 és 2002 között sem volt a demokrácia bajnoka, ezeket a mondatait még betudtuk a sima cezaromániás önfényezésnek. Hogy ezt törvénybe is foglalták, azok kötelező kifüggesztésével együtt, akár a nemzeti címert, még ezen is csak szörnyülködtünk. De azóta világossá vált: itt valóban egy új rendszerváltás zajlik, a Nemzetközi Együttműködés Rendszere valóban gyökeresen eltér mindattól, amit mi liberális demokráciának hívunk, a választókat pedig fokozatosan szoktatják hozzá a változáshoz.
Ezt a fokozatossági modellt a nyugdíjrendszer átalakításán tesztelték le. Akkor még úgy tűnt, a kormány azért változtatja hetente az elképzeléseit, mert nincs is neki olyan, de az akkor használt kommunikációs stratégia egyre több helyen köszön vissza - szóval ez már nem lehet véletlen. Emlékszünk, annak mik voltak a lépései?
Petőfi Sándor a saját naplójában ennyit írt az 1848. március 15-én a Nemzeti Múzeumnál történtekről:
"Délután három órára gyülést hirdettünk a muzeum terére s a sokaság eloszlott. A szakadó eső dacára mintegy 10.000 ember gyült a muzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magokénak vallják a polgárok is és velünk egyesüljenek."
Tehát - ha feltételezzük, hogy Petőfi két nappal később még emlékezett az eseményekre, és nem volt muszka kém, tehát nem hazudott direkt a saját naplójába - a Nemzeti Múzeum csak találkozási pont volt, onnan egyből mentek is tovább. A kollektív nemzeti emlékezetben valahogy mégis a lépcsőn szavaló Petőfi képe maradt fenn, így vált az ünnep misztikus zarándokhelyévé e nemes intézményünk. Így az sem csoda, hogy már évek óta itt kerül sor a központi, azaz kormányzati megemlékezésre. Igaz, tavaly Bajnai gordon nem tartott beszédet, de előtte Gyurcsány Ferenc rendszeresen, így most Orbán Viktoron volt a sor, hogy második ciklusának első március tizenötödikéjén, és az Európai Uniót elnöklő ország miniszterelnökeként megossza ünnepi gondolatait.
Terror a cigánysoron című bejegyzésemre két nap alatt hétszáz komment, ez azért szép eredmény, főleg második Index-főoldalos megjelenés után. (Azt egyébként ki intézte el? Mert akkor neki köszönöm szépen a közzétételt!) Nagyjából átolvastam a kommenteket, de sok újdonságot nem hámoztam belőlük ki. Csak az eddig ismert szólamokat, sztereotípiákat. Persze voltak, akik megpróbálták a civilizált hangnem és emberi értékek medrében tartani a diskurzust, nekik is nagyon köszönöm. Egyet én is kommenteltem válasz gyanánt, de sokkal jobbnak látom most egy új bejegyzésben reagálni az elhangzottakra.
Március tizenötödikének mindig megvan a maga varázsa. A nehezen elmúlni akaró tél kora-márciusi utolsó rúgásai után ez az első (általában hosszú hétvégi) nap, amikor a családok végre foghatják gyermekeiket, és kimehetnek a szabadba, vagy be a városba, az ünnepi forgatagba. A Nemzeti Múzeum lépcsőjén - ahol Petőfi NEM szavalta el a Nemzeti dalt, csak Jókai olvasta fel a tizenkét pontot - érdekes műsor fogadja a látogatókat, az ország vezetői mondanak jó esetben rövid beszédet. A főváros más pontjain és országszerte pedig mindenféle programok fogadják a gyermekeket, akik kis papírzászlócskát lengetve figyelik a lovagló huszárokat, a korhű jelmezes színészeket, a színes kavalkádot. A kokárda pedig színes virágként tündöklik az ünneplők szíve fölött - akárcsak 1848-ban.
Nem baj, a nemzet túlnyomó többsége azért velük van. Na jó, mellette az MSZP 115 támogatója sem a plafont verdesi, de azért ez még mindig három és félszer annyi, ráadásul pár perce még csak 114 volt. A népszerűségi mutatók bizony makacs dolgok. :)
Ami Gyöngyöspatán folyik, amellett nem lehet elmenni szó nélkül. Röviden: a Jobbik rájött, hogy önnön konszolidációja és elkényelmesedése nem használ a népszerűségnek, ezért újra életre hívta a betiltott Magyar Gárdát. Hogy legalizálják működésüket, ezúttal névleg a polgárőrség intézménye mögé bújtak, mint elefánt a fűszál mögé. Így már úgy gondolták - és sajnos jól -, hogy semmi akadálya a Vona Gábor választási körzetébe tartozó Gyöngyöspata község megszállásának, és nagy rendrakásuk cigányoknak és nemcigányoknak való demonstrálásával.
Egy jobb világ
Hævnen / In a Better World
Susanne Bier
2010
Az Oscar-díjak között a legkülönlegesebb kategória rendszerint a legjobb külföldi filmé. Itt nem a halivúdi csilivilit értékelik, hanem azt, ha valaki minél kevesebből tud mesterművet kihozni. Ami film a legjobb tíz, majd legjobb öt közé bekerül, rossz már nagy valószínűséggel nem lehet, de a százötvenes listán is találhatunk gyöngyszemeket. Mégis csoda, hogy az elmúlt tizenpár évben - Lars von Trierrel és a Dogma 95-tel - új lendületet vett dán film azóta még egy szobrot sem vitt haza. (Nota bene: korábban két egymást követő évben: 1987-ben és '88-ban is dán mű nyert: a Babette lakomája, illetve a Hódító Pelle. Kosztümös, történelmi filmek terén korábban sem kellett félteni a skandinávokat.)
Mivel a Fidesz tegnap nyilvánosságra hozta a saját alkotmánytervezetét, még mielőtt a kérdőívek egyáltalán visszaérkeztek volna, így a kis sorozatom utolsó, befejező darabja is aktualitását vesztette. Bár mondhatjuk, hogy ez csak a kormánypártnak egy javaslata, és még ehhez jönnek hozzá a nép javaslatai (vagyis a Fidesz által összegányolt kamukérdésekre nyomott ikszek). De mivel az egyelten intézmény, ami számottevően alakítani tudja az alkotmányt, az a Fidesz, annak is az ezzel foglalkozó különítménye, így tulajdonképpen már az új alkotmány vált premier előtt megtekinthetővé. Oké, valószínűleg még eljátsszák, hogy kihúzogatnak, megváltoztatgatnak ezt-azt, hogy a kompromisszumkészség védőszentjeiként még tovább fényezzék magukat, de ez is nyilván a forgatókönyv része.
Bréking nyúz! Az alkotmányozás új(?) fordulatot vett, midőn dr. Gulyás Gergely, az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottságának alelnöke felvetette az ötletet, hogy vessük el hazánk Magyar Köztársaságként való elnevezését, és hívjuk csak egyszerűen Magyarországnak, merthogy már ezer éve így hívják, és kész. Ez az érvelés felvet bizonyos kérdéseket - először is: ennek az embernek meg ki a bubópestis adott jogi diplomát?! Mert ugyebár van az országnak egy rövid, köznapi neve, ahogy hívni szoktuk - és van egy hosszabb, egy hivatalos, ami röviden definiálja: mi is ez a rántotthús-forma itt Európa közepén? Magában foglalja, hogy a világ államainak mely családjához tartozunk, történelmi fejlődésünk során milyen államformára sikerült szert tennünk, mihez akarjuk magunkat tartani - tehát a név már önmagában reprezentálja az országot kifelé és befelé egyaránt.
Köszönöm szépen a kommentáradatot! Ezennel az első Index-címlapi megjelenés sikeresnek minősíttetik. :) Most következzen a következő néhány kérdés bővebb megvizsgálása. Annyit azért előrebocsátanék, hogy mivel a kérdések tartalmilag nincsenek kifejtve, ezért sok esetben jómagam is csak a feltételezés eszközével tudok élni a jelentésüket illetően. Tetszettek volna a Szentkirályi utcában rendesen fogalmazni, és akkor most mindnyájan elkerülhetnénk a (nem nekem) kínos félreértéseket.
I.
Természetesen jómagam is megkaptam az új alkotmányról szóló kérdőívet. Tetszenek tudni, ez a kormány "csináljunk úgy, mintha érdekelne, rajtunk kívül más mit gondol" jeligéjű projektje. Na jó, ez így igazságtalan, őket igenis érdekli a nép véleménye - már azon hányadáé, amelyik pont ugyanazt gondolja. Vagyis még gondolta tavaly tavasszal - igaz, akkor a Fidesz is még mást gondolt egy sor kérdésben, de a választók arra is felhatalmazást adtak, hogy akkor gondolják meg magukat, amikor akarják. Na jó, ez is igazságtalan, hiszen van következetesség is: egy sor elképzelést nem tudtunk tavaly ilyenkor se, és ez, derék módon, máig se változott.
Mint megígértem, darabokra szedem a kettős állampolgárság, vagy píszíbb nevén egyszerűsített honosítás témakörét, ideértve a határon túli magyaroknak biztosítandó szavazójoggal. Ehhez a témához márpedig nagyon nehéz hozzányúlni, ugyanis ez egyáltalán nem a racionalitáson és észérveken alapuló felelős politizálásról szól, hanem húztak köré egy mesterséges erkölcsi jellegű vetületet, miszerint ez egyfajta - az egyedül elfogadható - gesztus, ami a határon túliak magyarságát elismerné (mintha azt bárki is megkérdőjelezné). Tehát aki nem adná meg az állampolgárságot azonnal és kollektíven a három-ötmillió határon túli magyarnak, az megtagadja őket, a szabotálja a nemzeti egységet, sőt egyenesen magyarellenes, ergo nem a nemzet része - hirdetik pont a "nemzeti egység" legnagyobb szónokai.
Eszék - Szent Péter és Pál apostol székesegyház
Emlékszem, a 2002-es választási kampányban, amikor ugyebár az egész ország megőrült, akkor jómagam már nagyjából képben voltam a politika világát illetően, nagyjából már ki is alakult az értékrendem, koromnál fogva mégsem szavazhattam. Ellenben akkori barátnőm már elmúlt tizennyolc, és bár nem nagyon érzékelt semmit abból, amiről szó van, mégis jogosult volt választani. Azon kívül, hogy emiatt borzasztóan irigy voltam rá, nem az volt a bajom, hogy nem oda ikszelt, ahová én tettem volna - hanem hogy neki emögött sokkal kevesebb valódi meggyőződése volt, mint nekem. Akkor ötlött fel bennem is az az ötlet, hogy mekkora hülyeség az egyenlő és általános választójog, ha már az egyes választópolgárok politikai felkészültségében sincs egyenlőség? Sokkal jobb lenne, ha választások előtt minden szavazópolgár kitöltene egy tesztet az elmúlt évek politikai eseményéről, majd aki eléri a minimális szintet, ergo feltételezhetően nem csak az alapján szavazna, hogy ki mosolyog szebben a plakáton, leadhatná a voksát. Ezzel elkerülhetnénk, gondoltam akkor, hogy a hülyék döntsenek Magyarország sorsáról, és hogy bármelyik párt is az emberek tudatlanságából akarjon tőkét kovácsolni.
Aztán hamar beláttam, hogy ez elég nehezen kivitelezhető ötlet lenne. Mert ki állítaná össze a tesztet, és ki értékelné ki a kész példányokat? Független bizottság? Annak a tagjait ki jelölné ki? Vagy egyenesen a pártok delegálnának saját embereket? Akkor gyakorlatilag megint ugyanott lennénk. Röviden: ez a módszer egyszerűen kivitelezhetetlen lenne. Ellenben ott van az általános, egyenlő és titkos választójog, ami mégis világtörténelmünk egyik legnagyobb vívmánya, és egy objektív és demokratikus keretet ad a szabályos időközönként esedékes választások lebonyolításához.
