Schiffer András azt kérte számon az MSZP-n, hogy a most vasárnapi, veszprémi időközi választáson miért olyan jelöltet támogat, akinek a politikájával ő maga sem ért egyet? Kicsit szomorú, hogy ezt a rendszerváltás után negyedszázaddal még el kell magyarázni, főleg egy parlamenti párt elnökének, de akkor foglaljuk össze a demokratikus politizálás egyik alapvető játékszabályát: igen, van olyan, hogy alapvetően külön politikai nézetű pártok és politikusok egy közös cél érdekében együttműködnek. "Egy közös cél.." A második Orbán-kormány előtt talán nem is tudtuk, hogy ilyen is lehet. De 2010-ben lényegében készen kaptuk a közös igényt: a Fidesz leváltása és a demokrácia helyreállítása. Ez pedig az az alapvetés, amiért minden demokratikus pártnak és politikusnak együtt kéne dolgoznia. Nem kell egymást szeretni, sőt egymással mindenben egyetérteni sem, hiszen ezért vannak külön pártok. Szomorú is, hogy a demokratikus értékrend elfogadása ma már elég egy összefogáshoz, és nem ez az a minimum, amit kormányoldal és ellenzék magától értetődően elfogad. De ha már ezt dobta nekünk a gép, akkor ebből kell a maximumot kihozni.

Kész Zoltánnal, a demokratikus ellenzéki pártok által támogatott, független jelölttel sem kell mindenben egyetérteni. Mint ahogy az őt támogató pártok között is nagy különbségek húzódnak, úgy Kész Zoltánnak is bizonyára megvannak a saját véleményei. A támogató pártok azonban úgy látták, hogy mégis ő, a veszprémi ellenzéki tüntetések főszervezője az, aki a fenti, átfogó közös célt - és persze veszprémiek és környékbeliek érdekét - a leghatékonyabban képviselni tudná. Schiffer András tehát elfelejtette (ha egyáltalán tudta valaha) a demokratikus együttműködés két alapvető szabályát: 1. demokratikus pártok között az együttműködés lehetőségét - adott ügytől függően - mindig fenn kell tartani, 2. antidemokratikus erőkkel viszont semmim szín alatt nem, például nácikkal. Az LMP legújabb javaslata, miszerint nagy, közös ellenzéki jelölt kell, a Jobbik bevonásával, egyszerűen nonszensz. Az meg, hogy enélkül meg gyakorlatilag a többiekkel semmiben nem akarnak együttműködni, egyértelműen a Fidesz malmára hajtja a vizet.

Kész Zoltán. fotó: népszava.hu

A nemzet Lajosa - forrás

- Mi az: F-fel kezdődik, SZ-szel végződik, és tele van g*civel?

- Fidesz.

- hangzik az ősrégi vicc. Most nem is az a fura, hogy ezt a viccet egy belső ember meséli, hanem hogy nem is szánja viccnek. Csak furcsa, hogy éppen arról a figuráról van szó, akinek a herezacskójában ezek eddig laktak.

Bertolt Brecht - Paul Dessau: Kurázsi mama és gyermekei
Katona József Színház, Budapest
Bemutató: 2015. január 17.

"Megvették a bátorságunkat. Én is, ha megnyikkanok, rontom az üzletet."

Azt reméltük: a XXI. században már elképzelhetetlen lesz, hogy egykoron emberek egymást származásuk, vallásuk, hovatartozásuk miatt gyilkolták - meg úgy egyáltalán bármi miatt. Ám ez olyannyira nem így lett, hogy a népirtás műfaját hajlamosak vagyunk valami modern találmányként kezelni, holott már az 1618-48 között zajló harmincéves háború is pont erről szólt: katolikusok és protestánsok egymás városait rombolták porig, természetesen a benne lakókkal együtt. Nos, ezt a világot járja Kurázsi mama ekhószekerével, benne két fiával és néma lányával. Tudvalevőleg a legjobb üzlet a háború - ez az, ami egyszerre ad nekik megélhetést és szellemi-lelki leépülést. És a háború az, amitől Kurázsi mama már nem csak egzisztenciálisan, hanem mentálisan is függ, még akkor is, amikor emiatt sorban végig kell néznie gyermekei elvesztését és saját életének megnyomorodását.

forrás: Katona József Színház

Ígérem, nem fogom elsütni az "Angela Mer Kell" szópoént - leginkább azért, mert én voltam az, akinek ez legelőször az eszébe jutott, olyan 2009 körül, egy azóta megszűnt blogban. Persze így referencia nélkül bármit állíthatok, például hogy én találtam föl a kereket vagy a zöld színt, de a lényeg, hogy én tudom magamról, és ez éppen elég.

Tehát Angela. Szerencsére nem igazolódott be sokak félelme, hogy az egész látogatása kimerül majd egy kis ejnye-bejnyében és buksi-simiben, amúgy meg az egész arra lesz jó, hogy a kormánypárti sajtó megmutogatja a közös fényképeket, a Merkelt messianizáló ellenzék meg majd jól hoppon marad. Persze nem kell szeretni őt se, hiszen Merkel egyben a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke is, így a mai, magyar demokratikus ellenzék túlnyomó hányada az európai politikai szféra másik oldalán helyezkedik el. De Magyarországon ma már a fő politikai törésvonal nem a bal-jobb kategóriák mentén húzódik, mint ahogy az holmi modern, európai államokban szokás - hanem a nyugatos-keletes törésvonal mentén, mint a balkáni országok többségében. Eszerint pedig Angela Merkel egyértelműen a demokratikus nyugat egyik (ha nem A) vezető politikusa, és oldaltól függetlenül felülmúlja az egész mai magyar politikai elitet együttvéve. (A "kereszténydemokrata" és "konzervatív" szavak valós jelentéséről nem is beszélve, ami ugyebár teljesen más, mint ahogy azt itthon használják.)

"She's got the look" - az a híres nézés

A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás, amiben tizenkét embert mészárolták le, mintha csak tegnap történt volna. Legalábbis olyan élénken él még mindig a közbeszédben és a sajtóban, hogy nincs nap Charlie Hebdo-s hír vagy abból következő politikai aktualitás nélkül. Érezhetően felizzott a diskurzus vallásról, szabadságról, sajtóról, iszlámról, fanatizmusról, terrorizmusról, bevándorlásról, a köztünk élő konfliktusokról.

Az elkövetők vallási fundamentalizmusból öltek. Az indíték tehát konkrétan az iszlamizmus volt, de nem az iszlám. A származás és a vallás soha nem lehet ok a bűnelkövetésre, főleg nem a gyilkosságra. Muzulmánnak is lehet lenni európai módon, hiszen Európában több millió arab és török bevándorló él, és meg nem fordulna a fejükben ilyesmi. Vagy gondoljunk csak a bosnyák vagy az albán népre, akik eleve Európa részét képezik, mégsem gondolunk rájuk, mint az iszlám fundamentalizmus hírvivőire. (Sőt a közelmúlt délszláv háborúinak is leginkább passzív szenvedői voltak.)

London, Trafalgar

Vége a karácsonynak és a szilveszternek, szóval vége is a tél érdekes részének. Vagyis még nem teljesen, hiszen január másodikán van a Nagy Operaházi Tüntetés harmadik (te jó ég, már ennyi..) évfordulója. 2012-ben lépett hatályba hazánk új alkotmánya, vagyis az eltörölt alkotmány helyét ormótlan csatornafedélként betakaró alaptörvény, ennek örömére pártunk és kormányunk nagyjai az Operaházban rittyentettek maguknak helyes kis bulit, erre pedig olyan tüntetés jött ott össze az Andrássy úton, amilyet ez az ország a kormányváltás óta még nem látott, egészen a (most már) tavaly októberi netadós vonulásig. Ez volt az az esemény, amikor valaki először mutatott szamárfület élő adásban Császár Attilának, amikor a köztévé riportere pont az út üres végét mutatta, és amikor bebizonyosodott, hogy a város szétverése, Molotov koktélok dobálgatása és a rendőrökkel való összecsapás nem feltétlenül velejárója minden politikai tömegmegmozdulásnak, mint ahogy ennek sem volt az. Sőt: talán még a rend éber őrei is meglepődtek, hogy a sorfalban álláson kívül semmi dolguk nem volt, sőt a végén a tüntetők köszönték meg, hogy vigyáztak a biztonságra.

Az amúgy is mindig oly vidám, magyar politikai élet legújabb kis színese, hogy Orbán Viktor csokit evett. De nem ám akármilyen csokit: azt a csokit, amit a dohányipari szakszervezettől kapott annak érdekében, hogy ne szavazza meg a dohányipari törvényt. Ennek érdekében még kis üzenetet is elhelyeztek a csomagoláson. Az édesség láthatóan ízlett a kormányfőnek és hű szolg helyettesének, Semjén Zsoltnak.

No de álljunk csak meg egy kicsit: az telejsne rendben van, hogy a szakszervezet képviseli a munkások és az ágazat érdekeit - de édességet adni annak érdekében, hogy egy képviselő szavazását befolyásolják.. Ezt hogy is hívják magyarul? Csak nem úgy, hogy.. KORRUPCIÓ??

Kép: fb, az egyik sokadik megosztásból.

Tíz éve és másfél hete tartották a 2004. december 5-i népszavazást a kettős állampolgárságról, illetve a kórházprivatizációról. Utóbbival nem kívánok foglalkozni, az előzővel annál inkább. Egyúttal pedig bevallom: bizony én voltam az, aki akkor NEM-mel szavazott. Nem, nem a határon túli magyarokra mondtam nemet, hanem a népszavazás egészére. És nem, nem tagadtam meg elszakított nemzettestvéreinket, sőt felháborít, amikor egynémely magyarországi pártok és politikusok rájuk hivatkozva akarnak engem érzelmileg manipulálni. Na ezért.

Volt régen az a vicc, hogy Kohn bácsi dörömböl az Andrássy (akkor Sztálin) út 60. kapuján. Kiszól egy hang:

- Ki maga? Mit akar?
- Kérem, nekem sürgős disszidálhatnékom van, de a határon úgyis elfognának és behoznának ide. Most kell nekem ez a hercehurca?

Na én meg azzal fogok besétálni a legközelebbi rendőrőrsre, hogy kérem: megnéztem az önök oktatófilmjeit, elolvastam a tájékoztatóit a nők elleni erőszakról, és megtudtam: mivel férfi vagyok, úgy működöm, hogy amint meglátok egy kivillanó combot vagy túl mély dekoltázst ("túl mély.." - már én is kezdem), akkor rögtön előtör belőlem az állat és megerőszakolhatnékom támad. Inkább előre bejövök, megfékezendő a bennem lakó perverz disznót. Erre meg valószínűleg majd hátba veregetnek és megnyugtatnak, hogy ez mindenkivel előfordul. Szóval ha mégis megtörténne (magától), nyugodtan menjek megint be, de nem muszáj erőltetni, inkább vegyek majd egy bocsi-virágot. Aztán ha ő nem fogadja el a bocsánatkérésem, akkor ő lesz a bunkó picsa, hiszen én mindent megtettem.

A november 23-i, Budapest 11. választókerületében tartott időközi országgyűlési választáson Horváth Imre, a Magyar Szocialista Párt jelöltje győzött. Ebben a hírben látszólag semmi extra nincs: volt egy választás, amit az egyik párt és az egyik jelölt megnyert. Néha ez nyer, néha az, az élet pedig megy tovább. De itt ennél jóval többről van szó.

I. Előzmények

A Fidesz kommentárja szerint semmi nem változott, hiszen ez a terület: Újpest és Észak-Angyalföld mindig is baloldalinak számított. Igaz, ez az országgyűlési körzet a 2013-as átrajzolással jött létre, a korábbi nyugat-újpesti 5-ösből, kelet-újpesti és nyugat-palotai 6-osból és az angyalföldi 20-asból. A régi 6-osban már emberemlékezet - azaz 1994 - óta,  mindig Kiss Péter nyert (kivéve 2010-ben), a régi 5-ösben az első Gyurcsány-kormány munkaügyi minisztere, az azóta a DK-ba igazolt Csizmár Gábor (kivéve 2010-ben), a 20-as pedig egyike volt azon két körzetnek, ahol az MSZP mindig megverte a Fideszt - még 2010-ben is! Szóval korábban stabil balos körzetként volt elkönyvelve, egészen amíg 2010-ben ez a kategória megszűnt létezni. Egyetlen ciklusnyi kihagyás után 2014-ben pedig Kiss Péter - aki nem csak helyben volt közkedvelt, hanem országos politikusként minden baloldali kormányban volt miniszter, sőt egyszer még a miniszterelnökségig is majdnem eljutott - ismét piros szegfűbe borította Újpestet.

Még sokáig tartott A közfelháborodás napja a budapesti Kossuth téren (és még számos más vidéki helyszínen), de én előbb eljöttem. Gyarapítottam a létszámot, nyugodtan be lehet engem is írni, de most ezt valahogy nem éreztem annyira az én világomnak. Persze a tiszteletem a szervezőké, hogy a tüntetést ismét így összehozták egy fontos ügy mellett - bár azt is valljuk be: a megjelenteket most sem csak a beszélők vonzották oda. Sokkal inkább a korrupció állami normává emelkedése, a kormányzat bicsakanyitogató intézkedései és persze az eddigi tüntetések, főleg az október 28-i százezres megmozdulás emléke. A mostani tüntetés szervezői - akik közül az eddig elég transzparens szerepet játszó Gulyás Balázs feltűnően hiányzott - kvázi ráültek az eddigi hullámra, de ezúttal nem lendítettek rajta akkorát.

Most is rengeteg lényeges dolgot hallhattunk, és többnyire nem is hangzott el olyan, amivel józanul gondolkodó demokrata ne értene alapból egyet. Csak annyi építő jellegű kritikát hadd engedjek meg magamnak, vagy inkább jótanácsot: nem attól lesz valaki igazi szónok, hogy minél hangosabban ordibál bele a mikrofonba. Az olyan csak hordószónok, még akkor is, ha egyébként nagyon fontos dolgokat mond el államról, polgárról, adóról, hatóságról, politikáról, politikusról. Ezzel szemben a jó szónoknak még csak valós tartalomra sincs szüksége ahhoz, hogy csupán a megfelelő eszközökkel bármekkora tömeget meggyőzzön bármiről, akár a nagy semmiről is. (Van ilyen a magyar politikai életben jó pár, de most nem ővelük akarok foglalkozni.)

Több nap telt el a szörnyűség óta, de még mindig nem fér a fejembe, hogy egy ember, aki ennyire a közösségért él, van célja, víziója a világról és objektív helye benne - azzal hogy történhet ilyesmi? És akkor honnan lehetünk biztosak, hogy ez nem történik meg egyszer csak bármelyikünkkel, vagy bármelyik ismerősünkkel?

Pedig még aznap este is szóba kerültél közöttünk. Egy társasággal ültünk, és elmeséltem nekik első komolyabb találkozásunkat, amikor az egyik Pride-felvonulás előtt szervezői eligazítást tartottál, és a lényegi rész után, már a laza beszélgetés közben föltetted a kérdés futólag: "van itt, aki heteró?" Bár a korábbi években több straight segítő jött Pride-ra, most csak az én kezem volt fönn. Csak egy kedves ismerősöm csatlakozott, hogy ne érezzem magam egyedül. Akkor egy pár másodperc alatt megtanultam, hogy milyen valahol kisebbségben lenni - és milyen az, amikor éppen én vagyok az, akivel mások szolidarítanak. Pont amit LMBTQ embertársainknak nap mint nap át kell élniük. Ez olyasmi, amit mindenkinek meg kéne tapasztalna legalább egyszer az életben, és hogy nekem ebben részem lehetett - hacsak pár percig is - azt Neked köszönhetem. És nem bánom. Azt se, hogy szivárdából mindenkinek nagy jutott, csak nekem kicsi, és - bár az eszemmel elhittem, hogy ez csak a véletlen műve volt - akkor azon kattogtam, hogy nem csak azért kaptam kicsit, mert én más vagyok, mint a többiek? De másnap, a Művész moziban személyesen jöttél oda hozzám és tűzted az ingemre a nagy szivárdát - azóta is őrzöm, a kék fejű gombostűvel együtt. Sajnos nem ismertelek olyan jól és ezen sajnos már nem is lesz alkalmam változtatni. De nekem az a két nap remek iskola és tapasztalat volt, ami közelebb vitt a világ megértéséhez. Köszönöm.

(A HVG fotósa is ezt a szivárdát kapta lencsevégre.)

Midőn az Aranycsapat az 1954-es VB-vereség után hazafelé tartott Svájcból, inkább leszálltak Kelenföldön, nehogy belefussanak a Keleti pályaudvaron várakozó, feldühödött tömegbe. Orbán Viktor úgy látszik, valóban magában hordozza Puskás Öcsi bácsiék örökségét, mert - szintén Svájcból hazafelé - ő sem akarta megkockáztatni, hogy akár Ferihegyen, akár a Keletiben beleszaladjon azokba, akik előtte vasárnap és kedden az utcán követelték a netadó visszavonását. Majd előlépett jóságos Viktor apóként, aki eddig hagyta, hogy a kiskutyák ugassanak, amit akarnak, majd jó gazdaként rendet vág és meghallja az Ő népének a szavát.

Pedig nem várta őt a kutya se, sem Ferihegyen, sem a Keletiben. Ez a tömeg nem olyan, sem szervezettségében, sem eszköztárában. Ez a tömeg nem zsarol, nem dobál féltéglákat és Molotov-koktélokat, nem veri szét a várost, a lakóit pedig nem akarja sakkban tartani, hogy féljenek este hét után kimenni az utcára. A keddi tüntetésen a Parlamentbe (de még vasárnap a Fidesz-székházba) sem akartak bemenni, hogy szétverjék, felgyújtsák, a büfét pedig kifosszák. És nem csak azért, mert nem lenne politikai erő vagy politikus, aki mindezt "kulturált szórakozásnak" nevezné, vagy bármilyen módon legitimálná - akár a jogosan fellépő rendőrség számokérésével, akár a valóság bármilyen szándékos eltorzításával.

kép: Index

3. Október 26. 18:00, József Nádor tér - Tüntetés a netadó ellen

Az internetadó elleni tüntetés már az első pillanattól kezdve jobban szólt, mint a Blaha Lujza téri. A József Nádor tér nagyobb is - legalábbis annak tűnt - és jobban meg is volt töltve. (Arról lehet elmélkedni, hogy a magánnyugdíjpénztárak lenyúlása vagy a kormányzati holokauszt-tagadás miért nem tudott ennyi embert az utcára vinni, de úgy látszik, Sanyi bagolynak egyre inkább igaza lesz.) A beszédeket nem húzták sokáig, energikusabbak voltak, és máris lett folytatása: ha negyvennyolc órán belül nem vonják vissza az internetadó tervezetét, akkor kedd este hatkor megint találkozunk.

A múltkor beharangozott két tüntetés valójában három, mert volt még egy október 23-án is, kezdjük azzal.

1. Október 23. 18:30, Blaha Lujza tér - Tedd magad szabaddá!

Azok régi, szép millás összellenzéki gyűlések a Szabad sajtó úton... Amikor tízezreket sikerült megmozgatni a kormányváltásért... Ami aztán csúfosan elbukott, szóval ez a célkitűzés most egy darabig, ha nem is szünetel, de takarékon ég. Most láthatóan nem is a feltüzelés, aktivizálás, reményadás volt a cél, hanem simán az őrláng életben tartása, a (leginkább szociális) problémák újbóli átismétlése és hogy legalább ugyanazok az emberek ne felejtsék el egymást, akik minden ilyenre kijárnak. Így meg is telt a Blaha, ami nem túl nagy, de a műsor sem volt olyan pazar. Jómagam csak az annyit cikizett "egyedem-begyedem tengertánc"-os résznél értem ki, de nekem is az volt az első gondolatom, hogy ha mással nem, ezzel biztosan sikerül majd rezsimet váltani. De a beszédek is visszatértek a civilkedéshez, vagyis az összes politikai párt francba való elküldéséhez. Aztán hogy ebből alakul-e egy sokadik lehet-még-másabb párt, vagy megmaradnak a politikai mező (szintén nem túl produktív) teljes elutasításánál, még eldől, van k. két és fél-három év. A szpíker: Papp Réka Kinga próbálta a vicces, laza műsorvezető formáját hozni, de nem nagyon jött be, inkább erőltetett ripacskodás lett belőle. Pedig amúgy aranyos, de az nem az ő napja volt. Hiába, nem lehet minden ilyenre egy Kulka Jánost meg egy Csákányi Esztert elhívni. Most még.

forrás: az esemény fb-oldala

Volt már egy nap két tüntetés, most vasárnap, október 26-án megint lesz kettő. Vagy több, ez még nem dőlt el, hiszen míg az első már hetek óta szerveződik, a második még olyan friss, hogy egyszerre többet is bejelentettek ugyanabban az ügyben, amik alighanem egyesülni fognak.

Múlt szerdán pont Ausztriába evett a fene és kezembe akadt egy Der Standard (címlapon: Conchita Wurst), benne pedig kis hazánkról is szól pár sor, és hát érdekes módon nem a legpozitívabb vonatkozásban. Most éppen a vadiúj földtörvényről volt szó - ahogy a magyar közmédiában egészen biztosan nem. Feltételezem, hogy amit leírnak, abból minden igaz, habár pontosítandó információ és/vagy egyszerű félrefordítás simán előfordulhat. Aki ilyet érzékel, ne hagyja cserben olvasótársait, sem pedig kedvenc közéleti bloggerét (persze csak a szerényebbek között ;) ), köszönöm.

Téma: Agrárpolitika Magyarországon - Külföldi gazdák százai vesztik el földhasználati jogukat

Az osztrák gazdák úgy érzik:
Magyarország megrabolta őket

Gregor Mayer riportja Eneséről
2014. október 15. 5:30

A magyarországi rendszerváltás óta úgy 200 osztrák vásárolt ott földet, mezőgazdasági használat céljából. Most félteniük kell a tulajdonukat.

Demokrata körökben kétféle iskola létezik a szélsőjobboldal kezelésére. Az egyik szerint a nácikkal nem szabad szóba állni, mert azzal őket felemeljük a vitaképesség szintjére és elismerjük létjogosultságukat egy demokratikus rendszerben. Márpedig a vita és a párbeszéd a demokrácia elemei, amiben nem szabad olyanokat részesíteni, akik ezeket nem ismerik el, sőt céljuk annak eltörlése. Eddig a Magyarországon létező, baloldali és liberális politikai erők leginkább ezt használták, ám ez kontraproduktívnak bizonyult, hiszen a Jobbik népszerűsége a megalakulása óta egyre nő.

Még mielőtt továbblépünk, azért hadd zuhanjunk meg kicsit a XV. kerületi döntésen, miszerint november 9-én meg kell ismételni a polgármester-választást. Ezt - az Index információi szerint - a fideszes önkormányzati kinevezésű Helyi Választási Bizottság rendelte a helyi Fidesz indítványára, ugyanis a győztes Hajdu László (aki már korábban több cikluson át volt MSZP-s polgármester, most DK-s színekben nyert) állítólag az összes ellenzéki párt jelöltjeként tüntette föl magát, habár hivatalosan csak a Demokratikus Koalíció jelöltje volt, a többiek csupán támogatták. És ezért kell Újpalota-Rákospalota-Pestújhelyen új polgármester-választást tartani.

Hajdu László Facebook-os fejléce

Egy külhonba szakadt ismerősöm szerint Magyarország olyan, mint egy rossz menza, ahol mindig csak tökfőzelék és kelkáposzta közül lehet választani. Aki meg egyiket sem szereti, annak nem megoldás, hogy azt válassza, amelyiket kevésbé utálja. Az meg nem válasz, hogy ha mást szeretnél, akkor fogd meg te a fakanalat és főzd meg - hiszen akinek megvan a maga végzettsége és hivatása, nem annak a dolga ellátni a szakács feladatát. Ellenben elvárhatja, hogy a munkájáért cserébe megkapja, ami az igényeinek megfelel. Mert ha nem kapja meg, akkor egyszerűen keres egy másik menzát, mondjuk a La Manche-csatornán túl. Ezt én annyiban helyesbíteném, hogy az országgal per pill az a baj, hogy még csak kettőből sem lehet választani, mert itt mindig tökfőzelék van, és most minimum három és fél évig biztosan csak az lesz. Vagy inkább tarhonya, mert ugye nem ehetjük meg az aranytyúkot. Az ország egyik felének meg a tarhonya teljesen megfelel, a másik fele meg egy szakácsról sem hiszi el, hogy tudna jól is főzni. Talán mert már a másik szakács főztjét is ette, és bár a mostanihoz képest nem volt vele különösebb gond, azért a desszertnél olykor-olykor kiderült, hogy valaki mégis kakit töltött a palacsintába.

Falus Ferencből érdekes módon nem a vödrös-lovas videójakor ábrándultam ki, hanem később, amikor véletlenül keveredett egy olyan tüntetésre, ahol neki is helye lett volna. Ez egyrészt azért is ciki, mert arra a tüntetésre engem pont az Együtt-PM-es barátaim hívtak, akik ezek szerint szóltak mindenkinek, kivéve a saját főpolgármester-jelöltjüknek. Szóval ez nem feltétlenül Falus Ferenc, hanem a kampánystábjának a hibája - lenne. Mert ha egy politikus ennyire nem tudja a saját kampányát kézben tartani, az hogy tudna egy ekkora várost? Pedig Falus Ferenc kifejezetten értelmes ember, aki rakott már le ezt-azt az asztalra, például három évig őrködött egy nemzet egészsége felett, és azóta is jó néhány esetben állt ki emberi ügyek mellett.

És igen, a jeges vizes kihívást is meg lehetett volna remekül csinálni, hiszen Tarlós István egészen biztosan nem húzna föl rövidnadrágot, az öltönyét meg biztosan nem vizezné össze. Ő alapból nem érti ezt a várost, és bár a tömegközlekedés fejlesztése terén tett ezt-azt - például a Demszky-érából megmaradt terveket fejezett be vagy kezdett el, persze szigorúan a választási évhez igazítva - de emberileg hiányzik belőle az a nyitottság, tolerancia, európaiság, ami Budapestet ezerszínű világvárossá teszi (lásd Szivárvány-sátor, stb.).

Kósa Lajos egyre gyakrabban szólal meg kifejezetten Budapestet érintő kérdésekben. Azt is leginkább a mély lesajnálás hangján, vagy hogy egyenesen szűnjön már meg ez a Szodoma és Gomora, ami a fő felelős azért, hogy nem Debrecen lehet az ország legnagyobb városa. Most éppen a főpolgármester-választáshoz szólt hozzá az oly színvonalasan mérsékelt (vagy inkább mérsékelten színvonalas) Magyar Hírlapban:

„az MTK B-közép egy mindent elsöprő népfelkelés a Momához képest a számosságát illetően is”

Nem tudni, Kósa miért pont az MTK-t pécézte ki a szarkazmusra, hiszen vannak az NB1-ben még kisebb szurkolótáború csapatok, akiknek a számosságával tán még jobban is lehetne élcelődni. Talán ezzel akarta Lenhardt Balázs fájó hiányát pótolni, akinek még a Jobbik is túl liberális volt? Nos valóban, az MTK szurkolótábora egykoron valóban népesebb volt - aztán történt ez-az a magyar történelemben, ami az MTK-szurkolók számát hirtelen erősen lecsökkentette. Ezen persze lehet gúnyolódni meg viccelődni, pont egy demokratikus, konzervatív, keresztényi értékrend szerint élő politikushoz méltó dolog. Gratulálunk Kósa Lajosnak, ismét sikerült egy szintet megütnie.

Az MTK tábora a DVSC elleni Magyar Kupa-döntőn,
2012. május 1-jén, ahol a Debrecen csak tizenegyesekkel tudott győzni
az akkor NB2-es csapat ellen. fotó: Sportgéza

"Gyarmatai vérét szívja a brit birodalom,
mégis hogy megroggyant e szép őszi napon!"
(HBB - 6:3)

Skócia népe ma dönti el, hogy független államban akar-e élni, vagy marad-e Nagy-Britannia és Észak Írország Egyesült Királyságának a része. Innen jó pár ezer kilométerről nem én akarom megmondani a Skótoknak, hogy mit szeressenek, de azért szívesen elmesélem, hogy innen Budapestről mit látok belőle.

Természetesen az a helyes, ha egy adott területen élő lakosság többsége dönti el, hogy milyen szervezeti keretek között akar létezni - természetesen amíg ez nem jár az alulmaradt kisebbség elnyomásával és az alapvető emberi-állampolgári, egyéni és kollektív jogok korlátozásával. Skócia esetében ezek a veszélyek nem állnak fenn, mint ahogy a függetlenségét nem Anglia teljes eltörlésére akarja felhasználni, és addig sem rakétázza Newcastle-t vagy Manchestert, mint ahogy... Szóval ha Skócia külön akar válni, akkor tegye nyugodtan, én biztosan nem fogom megakadályozni.

forrás: a Guardian percről percréje

Az ismételt hosszabb kihagyás után ismét itt van szeptember és a szokásos tankönyvbotrány, mégis minden évben tartogat meglepetéseket. Pontosabban már az lenne a meglepetés, ha minden rendben menne, mind technikailag, mind tartalmilag. Ám mi most egy tavalyi, ám publikálatlan cikkel rukkolunk elő, háta ma is aktuális.

------------------------------------------

Van ez a tizedik osztályos irodalom tankönyv, amit a fantáziadús dizájner úgy oldott meg, hogy egy fakerítést nyomott az elejére, amin hogy-hogy nem az egyik léc pont úgy korhad, hogy abból egyesek (nem is olyan nagy erőfeszítéssel) egy pénisz képét látták kirajzolódni. Erre Freud meg Rorschach bácsi mondana ezt-azt, ezért ezt meghagyom nekik. Nem is ez zavar engem legjobban ezen a címlapon. Hanem a kép alján a siheder arcképe.

Már önmagában nem értem: neki ott milyen funkciója van? Miben lett volna üresebb vagy kevésbé dekoratívabb a tankönyv, ha ő onnan hiányzik? Esetleg azok kedvéért tették oda, akik tizedikes korukra is analfabéták maradtak, és egy haverszerű srác képéről ismernék föl, hogy ez az a könyv, ami az ő korosztályuknak megfelel?

Már a legtöbb helyen eldőlt a demokratikus ellenzék erői együtt - vagy éppen külön - indulása, éppen ezért nem is nagyon akarunk a nehezen kialkudott egyezség nyugodt vizébe újabb követ dobni. Ám ettől függetlenül nem mehetünk el azon érdekes dolgok mellett, amiket ezen pártok tárgyalásairól, mind a sajtóban, mind a Facebook-on. Leginkább azt, hogy a megállapodás és a közös lista- és jelöltállítás az MSZP miatt hiúsult meg, vagy legalábbis váratott magára - persze anélkül, hogy a tárgyalások bővebb részleteit bárki ismerné. Csak arról feledkezik el mindenki, hogy egy megállapodás az összes tárgyaló fél közös akaratán múlik, ami most minimum kettő, jelenleg meg minimum három. (MSZP-Együtt-DK - ez a sajtóban MSZP-Együtt párharcra korlátozódott. A DK-ról, illetve az együtt társpártjáról: a PM-ről elég keveset hallhattunk. A tavaszi összefogás ötödik tagja: a Liberálisok már a miskolci ügy kapcsán/ürügyén kijelentették, hogy ők csakis önállóan képzelnek el mindenféle indulást.)

Szóval ha az MSZP nem fogadja el az Együtt ajánlatát, annak a másik oldala az, hogy valószínűleg az Együtt sem fogadta el a szocikét. Az MSZP méltatlan ajánlattal állt elő? Lehet, hiszen mindenki a saját számára leginkább kedvezővel kezdi, és az álláspontok innen közelednek egymáshoz. Szóval biztosra lehet venni, hogy az Együtt is "méltatlan", azaz a maga számára aránytalanul előnyös ajánlatokkal állt elő, és abból engedve kellett volna közeledni a megegyezéshez. Miért olyan biztos akkor mindenki, hogy az MSZP makacssága volt a huzavona oka?