A cím senkit ne tévesszen meg, természetesen nem Németh Szilárd szellemi küzdelméről van szó, hanem csak arról, hogy ő mennyire nem tudott mit kezdeni egy olyan helyzettel, amiből némi vitakészséggel akár még jól kis kijöhetett volna. Annyi történt, hogy az ATV Vidám Vas Szabad szemmel című műsorában a kormányoldalról maga Németh Szilárd, az ellenzékről pedig Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke volt a vendég. Németh Szilárd lelkesen fejtette ki a szokásos paranoid kormányzati elméletet a meg nem nevezett pénzügyi összeesküvőkről, akik Magyarországot pusztán irigységből és rosszindulatból gátolják a kánaáni állapot elérésében, mire Szigetvári Viktor rákérdezett Némethnél, hogy ugye a zsidókra gondol? Németh Szilárd ezt kikérte magának, majd felállt és felháborodva távozott a stúdióból.

"Nem vagyok hajlandó együtt ülni egy ilyen emberrel." Ővele se egy népünnepély.

Jamala (Dzsamala) ukrán énekesnő megnyerte a 2016-ban, Stockholmban rendezett Eurovíziós Dalversenyt. Ez önmagában nem nagy dolog, máskor is nyert már Ukrajna Eurovíziót. Ami ezt a győzelmet valóban érdekessé teszi, az a produkció politkai tartalma, ami mögé Európa szombat este beállt.

Dzsamala a győzelmét ünnepli Stockholmban.
Fotó: AFP. Forrás: ABC News. Bicepsz: nem semmi.

A Mikor? Melyiket? blog, teljesítve permanens kultúrmisszióját, idén is számba veszi az Eurovíziós Dalverseny indulóit, és maga is elkészíti saját slágerlistáját. Az idei felhozatal a tavalyinál mindenképpen erősebb. Egyre többen próbálnak eltávolodni az átlagos pop-takonytól, és kísérelnek meg hangszereken ún. zenét előállítani. Olyannyira, hogy még közülük is lehetett szelektálni, így a montenegrói vagy a ciprusi produkció végül föl sem került a listánkra.

Magyarországról is indulhatott volna valami eredeti és igényes, mint Petruska Andris, a Mushu vagy a Parno Graszt - ehelyett ismét sikerült valami semmilyen, silány fost kiválasztani. Jó hír viszont, hogy az Eurovízión ez eddig se volt akadálya a győzelemnek. Így Freddie úttörődalához sok sikert kívánunk, de a Mikor? Melyiket? listáját ő sajnos messze elkerüli. (Ha viszont esetleg mégis megnyerné, akkor mi is együtt örülünk a magyar sikernek, és nem kezdjük az ilyen-olyan származását firtatni, csak hogy letagadhassuk a győzelemmel járó, óriási szégyent.) Alant lássuk viszont a felhozatal említésre érdemleges hányadát:

1 point goes for: 

Nagy-Britannia: Joe & Jake - You're Not Alone
Vannak számok, amiknek az egyszerűségük az erősségük. sokszor elég csak egyetlen jó témát egymás után számtalanszor eljátszani, és már az is kellően fülbemászó és emlékezetes marad. Még akkor is, ha az a téma kissé sablonos, vagy már mintha mászott volna a fülünkbe korábban is. Az automatikusan a döntőben kezdő "Big Five" országai közül idén csak ez a két brit srác ütötte meg a Mikor? Melyiket? blog ingerküszöbét, így kezdődjék velük a sor.

Aki elég öreg, hogy ne csak a Szomszédok harmincnyolcadik ismétléséből ismerje az egykorvolt kilencvenes éveket, az még emlékezhet arra is, hogy a boltok általában szombat déli egykor bezártak, és ki sem nyitottak hétfő reggelig. Aztán megjelentek az éjjel-nappalik és elszaporodtak a kisboltok, akik felismerték a vasárnapi nyitva tartásban rejlő nyereségességet. Majd megépültek a tőkeerős bevásárló-hodályok, akik szintén nem akartak lemaradni, és láss csodát: ők is megteltek vasárnap. A vasárnapi nyitva tartás jelensége tehát nem a nemzetközi pénztőke vagy Soros György furmánya, hanem a magyar lakosság vásárlói igényeinek a kielégítése.

(Apdét: Ha a most előkerült gyanú beigazolódik, miszerint nem csak arról az egy esetről van szó, amiért Kiss Lászlót annak idején elítélték, az természetesen a lenti,korábban írt cikk aktualitásait is alaposan átrajzolja. Meg persze az is jót tenne, ha ő maga állna ki és tenné tisztába, hogy mikor, kivel, mi is történt valójában. Sok vesztenivalója most már úgysem lenne.)

Kiss László kép: MTI/Kollányi Péter forrás: hirado.hu

Annak idején éppen ezért kezdtem elítéltekkel foglalkozni. Arról ugyanis nagyjából közmegegyezés él, hogy aki testi vagy szellemi fogyatékossággal él, vagy pedig egyszerűen szociálisan hátrányos helyzetű, az megérdemli minél teljesebb emberi életért adott segítséget. Aki viszont börtönviselt, annak a büntetése után szinte alig van esélye új életet kezdeni. Hiába ülte le, amit le kellett, a büntetett előélet örök stigmaként nehezedik rá. Amint kiderül róla a múltja, már nincs esélye segédmunkásnál magasabb szintű munkát kapni, új emberi kapcsolatokat kötni, netán társat találni, így csak abba a helyzetbe és környezetbe van esélye visszakerülni, ahonnan bekerült. A bűnhöz vezető útról könyvtárnyi szakirodalom áll rendelkezésre: az anyagi nyomor, általános iskolázatlanság, érzelmi elhanyagoltság a legtöbb esetben rajta vannak a listán. Mindazonáltal a külső körülmények nem adnak felmentést az egyéni felelősség alól.

Kiss Lászlót, a magyar úszóválogatott - most már csak egykori - szövetségi kapitányát sem mentette föl semmilyen bíróság az ötven évvel ezelőtt, csoportban elkövetett nemi erőszak bűne alól. Legfeljebb mentegetni próbálták néhányan, elég kevés sikerrel: egy ilyen bűncselekmény bagatellizálása, az áldozat hibáztatása és a bűnös viktimizálása nem fér bele semmilyen européer értékrendbe. Hogy Aczél Endre, Gyárfás Tamás meg a többi sportvezető (plusz legújabban Kósa Lajos), és persze maga Kiss László kétségbeesésében mit hordott összevissza, természetesen elfogadhatatlan és felháborító, de ebben a konkrét ügyben - miszerint Kiss Lászlónak van/volt-e helye az úszóválogatott élén - most másodlagos. Mint ahogy az is, hogy Kiss László mikor követte el a bűncselekményét: ha a múlt héten engedték volna ki, akkor is pont úgy kéne kezelni az ügyet, mint több évtized távlatából. Ugyanis minden civilizált jogrend egyik alapelve, hogy ugyanazért a bűncselekményért nem lehet valakit kétszer elítélni. Ha pedig a bűnös letöltötte a büntetését (még akkor is, ha azt időközben módosították), a visszailleszkedéshez és a tisztességes élethez való jogoz nem lehet elvitatni senkitől. Még egy erőszakolótól sem.

A kérdés tehát nem az, hogy nőt erőszakolni bűn-e, és mekkora? A kérdés az, hogy aki egy ilyen súlyos bűnt elkövet, azzal mit kell kezdjünk, milyen és mekkora büntetést szabjunk ki rá, mennyi esélyt adjunk neki a továbbiakra, mindezt pedig lehetőleg jogállami keretek között.

Tetszenek ismerni a viccet, amiben a sádchen, azaz a zsidó házasságközvetítő tanítja a sameszát, azaz a segédjét:

- Most elmegyünk ehhez a házhoz, és bármit mondok az eladó lányról, te csak rálicitálsz, érted?

A samesz bólint, majd elkezdődik a tárgyalás a házasulandó fiú apja és a sádchen között:
- Mondja, szép az a lány?
- Hát éppen nem csúnya...
Mire a samesz: - Nem csúnya?! A legszebb lány az egész környéken, a csodájára járnak a kérők!

- No és mondja, gazdag az a lány?
- Az apjának van egy kis vagyona...
A samesz megint csak: - Kis vagyona?! Ő a leggazdagabb ember az egész Monarchiában!

Az apa gyanakodni kezd: - Tényleg nincs a lánynak semmilyen hibája se?
- Hát, az igazat megvallva.. Van neki egy kis gerincferdülése...
- Kis gerincferdülése?! Akkora púpja van, mint a Himalája!

Nagyjából ehhez lehetne hasonlítani a fővárosi Fidesz-frakció azon (rövid életű) ötletét, hogy a Hegyalja út viselje Mádl Ferenc nevét. A tavaly októberben elhunyt Göncz Árpádról Angyalföldön közlekedési csomópontot akarnak elnevezni, erre pedig sürgősen rá kell licitálni valami jóval nagyobbal. Göncz Árpád a Harmadik Magyar Köztársaság első, és valójában egyetlen köztársasági elnökeként működött. Bár pártjelöltként választották meg (mint amúgy minden elnököt), pozícióját végig részrehajlás nélkül látta el. Reprezentatív szerepét nem tolta túl, de amikor kellett, élt a hatalmával és eszközeivel. Ennek megfelelően olyan népszerűségre és köztiszteletre tett szert, amire Mádl Ferencnek soha esélye sem volt. Nem csoda, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszerében az emléke legföljebb a "tűrt" kategóriába kerülhet be. Jó, legyen róla egy útkereszteződés, de azért mutassuk meg, hogy a mi emberünk, akihez semmi emlékezetes nem fűződik (hacsak az nem, hogy az eredetileg várományos Torgyán Józsefet sikerült vele kigolyózni), és pártfüggetlen közjogi méltóságként is simán beült Fidesz-kampányrendezvények első sorába, ő akkor is sokkal szebb és nagyobb utat fog kapni. Igaz, 2011-es halálakor ez nem merült föl - innen is lehet látni, hogy az ötletgazda fideszes főpolgármester-helyettest valójában kicsit sem érdekli Mádl Ferenc személye és munkássága, csak hogy a nevét ismét szembe lehessen állítani Göncz Árpáddal. Ahogy életében, az államelnöki székbe ültetve használták, úgy használják most holtában is.

Göncz Árpád és Mádl Ferenc 2000-ben. Fotó: gonczarpad.hu

Röhrig Géza a Kossuth-díj átvétele utáni tüntetésen, az Országház előtt. Gabányi Panka felvétele.

Makláry Zoltán legendás magyar színművész mondta egyszer azt az örökérvényűt, hogy "A díjakat nem kapják. A díjakat adják." Ez többszörösen igaz a Kossuth-díjra, a művészeknek járó, legmagasabb szintű állami kitüntetésre. Persze a tény, hogy minden évben általában az aktuális kormányoldalhoz közelebb állóknak ítélik oda, még nem jelenti, hogy puszira adják - csupán azt, hogy a rengeteg, arra érdemes alkotó közül mi alapján nagyobb az esély a kiválasztódásra. De mindez nem változtat azon a tényen, hogy ez nem politikai, hanem állami díj, egy díjat adni és átadni pedig nem feltétlen ugyanaz a dolog. A vele járó pénzösszeget a jelenlévő állami vezetők szintén nem a zakójuk zsebéből nyújtják át, hanem a magyar adófizető állampolgárok közös kasszájából kanyarítják le. Ez a magyar állam egyik szép és fontos hagyománya, és remélhetőleg még sokáig az is marad.

Alex Fishman

No Hope for Gazans
Alex Fishman
Ynetnews, 2016.02.26.

Az izraeli hadsereg a Hamasszal folytatott harc következő fordulójára készül, ami ezúttal már sokkal intenzívebb lesz, mint az eddigi hadműveletek. Ám az új háborút kirobbantó szikrát ezúttal más gyújtja majd be. A gázai lakosság elért egy kritikus pontot, ami ha robban, abba az egész térség beleremeg.

A Saul fiának egy alternatív plakátja.

A Saul fiának és alkotóinak természetesen a Mikor? Melyiket? blog is nagyon-nagyon gratulál! Korábban írtunk is már a filmről, először még csak a lebegtetésekor, majd a megnézése után. Közben meg minden fórumon jöttek a különböző fanyalgások, hogy a Saul fia így nem jó, úgy nem jó – a díj megkapása után pedig még inkább. Igazából ugyanaz a pár sablonszöveg kering körbe-körbe, amiket nyilván csak álcának használnak az általános antiszemitizmusra, és hogy nem a Saul fiával van bajuk (látatlanban sem), hanem úgy en bloc a zsidókkal. Nem beszélve az ilyenkor szintén előkerülő Holokauszt-tagadásról, amiről már kifejtettük, hogy miért is a nácizmus biztos jele, és nem csupán egy eltérő történelmi vélemény. Ilyenekkel természetesen nem jó leállni, de ha az embert elragadja a megaszondhatnék, akkor valamivel csak elő kell állni. (Persze igen, olyanok is vannak, akik tudják magukról, hogy az ilyen nehéz filmeket nincs lelkierejük megnézni, de természetesen örülnek a közös magyar sikernek. Ez a bejegyzés nyilván nem róluk szól.)

Szóval most a Saul fián fanyalgó szövegekből jöjjön egy kis válogatás, illetve hogy az ilyeneket mivel lehet leszerelni:

1. „Én már láttam elég Holokauszt-filmet.”
- Pontosan hányat, és mi volt a címük?
- Miért gondolod, hogy a Saul fia egy Holokauszt-film? Szerinted nem szól másról, csak a Holokausztról? Emberi konfliktusról meg ilyenekről hallottál már?

Oké, akkor most kicsit komolyabban. A Szuperkedden tizenkét USA-államban, plusz a Csendes-óceáni Amerikai Szamoán döntöttek arról a két nagy párt támogatói, kit szeretnének elnökjelöltnek a novemberi elnökválasztásra. A Demokrata Párt választását egyértelműen Hillary Clinton nyerte, Bernie Sanders csak négy államban tudott győzedelmeskedni: az előző bejegyzésben is említett Minnesotában, ezen kívül Coloradoban, Oklahomában, valamint a saját államában, Vermontban. Ezek közül Minnesota számít nagyobb halnak, a többiek elég kicsike államok, kevés küldöttel. Ellenben Hillary-nak, ahogy arra számítani lehetett, meglettek a déliek: köztük van Arkansas, ahol őt még helyi First Lady-korából is ismerik (Bill Clinton itt volt kormányzó korábban), de legjelentősebb eredmény természetesen Texas. Így az állás most Bernie és Hillary között összesen 11-5, ami meggyőző fölénynek tűnhet, ám ezek között van három állam (Iowa, Nevada és Massachusets), ahol Clinton csak hajszállal nyert. Ha ezek másfelé billentek volna, az állás most 8-8 lenne.

Szuperkedd ide, szuperkedd oda: ahhoz jobban el kéne merülni az amerikai politikai életben, hogy valósághoz közelien latolgassuk az esélyeket: kik lesznek a jelöltek a novemberi elnökválasztáson, és végül ki lesz az Amerikai Egyesült Államok negyvenötödik elnöke? Habár az valóban kellemes meglepetés volt, hogy az Iowa-i demokrata előválasztáson Bernie Sanders megszorongatta Hillary Clintont, az már kevésbé volt meglepő, hogy szűkebb pátriájában, Hew Hampshire-ben simán nyerte a meccset. Sanders ugyanis a szomszédos Vermontban volt polgármester, most is annak az államnak a színeiben indul. Pedig New Yorkban született, pontosabban Brooklynban (ami olyan, mint Budapestnek Újlipót, vagy a Közel-Keletnek Izrael), szóval kis szerencsével nem csak az Egyesült Államok első igazán baloldali elnöke lehet meg, hanem az első zsidó elnöke is, bár ő ebből egyáltalán nem csinál ügyet. (A legutóbbi hasonló delikvens Joe Lieberman volt, aki 2000-ben Al Gore alelnöke lett majdnem.) Szóval lehet előkészíteni az "Na ugye, hogy Amerikát a zsidók irányítják!" imamalmokat, amiket tulajdonosaik a Saul fia Oscar-díja kapcsán már élesben is kipróbáltak. Háát, elég rondán nyekergett.

via GIPHY

Először akartam írni végre valamit a kockás inges demonstrációról. Pontosabban egy reakciót erre a Mandiner-cikkre, amiben a kormánypárti média egy kormánypárti újságírója kéri számon a tüntető pedagógusokon és diákokon, hogy miért is nincs a kezükben elég eszköz arra, hogy a kormányzatot bármiben is átgondolásra kényszerítsék? Azt akartam volna finoman megírni, hogy ez a cikk a szalonképtelen cinizmus csimborasszója.

Itt tettem volna egy kis kitérőt erre a még inkább kormánypárti Válasz.hu-n megjelent szösszenetre is, aminek az írója felháborodik azon, hogy a Nemzeti Választási Iroda (NVI) épületében bizonyos kigyúrt kopaszok elállták a népszavazást leadni kívánó Nyakó István útját. Majd ő is nagyokat csodálkozik, hogy ezt vajon ki szervezhette így, mert tényleg óriási rejtély. Ehhez képest a másik számottevő jobboldali online médium: a Mandiner egészen kellemesen reagált. (Bár ezután azt is sikerült kihozniuk, hogy valójában az NVI a hibás.) Legfeljebb csak a kommentelők némelyike hisz azon összeesküvés-elméletben, hogy a szocialisták maguk szervezték oda az Sz. Ferenceket, valamint az egykori fideszes polgármester kampányarc feleségét, hiszen ebből az egész történetből a Fidesz jött ki a legrosszabbul, ergo csakis az ellenzék provokációja lehet. (Ezek szerint még szerintük is ciki volna, ha ez valóban a Fidesz műve lenne. Úgy látszik, még nekik is kell egy-két nap az új módszerekre való átálláshoz. Addig is ott a Magyar Idők, ott lehet tájékozódni az aktuális kánonról.)

kép: Index.hu

Igazából nem is hiszem el, hogy valóban G. Fodor Gábor volt. El nem tudom képzelni, hogy valaki az ő pozíciójában arra vetemedjen, hogy egy politikust a feleségén és kiskorú gyermekén keresztül támadjon be. És azt se hiszem el, hogy az első kérdésre adott nyúlfarknyi, lekezelő választ is ő írta volna. Valószínűleg csak kölcsönadta a főszerkesztői hozzáférését egy megbízhatónak hitt kollégájának, amíg ő éppen síel a Himaláján vagy pancsol a Titicaca-tóban, és semmi nem jut el hozzá abból, amit idehaza a nevében művelnek.

Magyarországon nagyjából egyidőben került szóba az EU lebontása és a sorkatonaság bevezetése. Előbbiről annyit, hogy ha valaki tagja egy közösségnek, és azt látja, hogy az nem elég erős, akkor arra éppen a megerősítés lenne az adekvát válasz, és nem a tovább bontás. (Kivéve, ha az illető valami miatt abban érdekelt, és a közösség eleve részben miatta gyengült meg.) Ha meg valaki erős hadsereget szeretne, akkor arra is megvan régóta a megoldás, amit tavaly év elején Dr.Hans Peter Bartels, a német biztonságpolitika öreg rókája adta is kifejtett egy cikkében. Már régóta itt áll piszkozatban, és most hirtelen aktuálissá is vált. Érdemes rajta elgondolkodni.

(Ez az írás még hónapokkal a mostani menekültválság előtt született. Nem mintha annak lenne köze a cikk témájához, hiszen az alapvetően szociális kérdés, itt meg most egészen másról van szó. Csak szeretném megelőzni, hogy bárki arra gondoljon, hogy az erős hadseregnek a dolga a bevándorlók távol tartása kéne legyen, és a cikk sem erről szól.)

Az Európai Védelmi Unióért - 
Hat tétel a közös európai biztonság- és védelempolitika újrakezdéséhez

Eredetileg megjelent a Berliner Republik 2015. évi 1. számában

A Saul fia Golden Globe-győzelmére megint jött a szájhúzogatás, hogy már megint a zsidók nyertek, bezzeg ha magyar nemzeti hősökről vagy Trianonról forgatnának filmet, az nem nyerne semmit. Nem, nem fogom most a Saul fiát tökösen megvédeni. Neki is megvan az a baja, mint a többi holokauszt-filmnek: csak azokhoz jut el, akikben eleve van érzékenység a témára. Mindig vannak, akik szerint ha valami zsidókról szól vagy zsidók hozták össze, az már nem lehet magyar. Kivéve a Nobel-díjakat és az olimpiai aranyérmeket, mert azokra mindig olyan büszkék, mintha minimum a saját munkájukat dicsérnék.

Saul fia (2015)

Bevándorló-témakörben az emberi hülyeség ismét új Csimborasszót ért el. A szilveszteri események - Kölnben és más német városokban, többségében arab bevándorlókból álló bandák zaklattak nőket - megint elindították a káeurópai gyűlöletlavinát: lám, mind ilyenek, beleharapnak a menedéket nyújtó kézbe, hát milyen jó, hogy nem mi engedtük ezeket be, a hülye németek meg bezzeg hogy megjárták. A bevándorló lett az új cigány: mostantól minden bűncselekmény, aminek az elkövetője bevándorló, feltűzött szuronyként fog csillogni az összes, Európába érkezett bevándorló és/vagy menekült ellen. Mindehhez pedig a helyi társadalom sekélyes és buta (vagy inkább mások butaságát kihasználó) hangadói adják a szellemi muníciót.

Köln Szilveszterkor, messziről. (forrás: koeln.de)

Hosszú Katinkából nem kell hőst csinálni. Nem az országban uralkodó ramaty állapotokért állt ki, nem az egészségügyért, nem az oktatásért, nem társadalmi olló szétnyílásáért, de még csak nem is az erdei gezemicék védetté nyilvánításáért - hanem csakis a saját élsportolói jutalmazásáért. Ezzel azonban önmagában több mindenre rámutatott. 

Hosszú Katinka nem szerződik.
forrás: nso tv

Jeruzsálemben októberben egy autós direkt a buszmegállóban várakozó emberek közé hajtott, ketten meg is haltak, mígnem az izraeli erők hatástalanították. Az illető terroristát Palesztina-szerte gyászolták mint legújabb hős mártírt. Vona Gábor félelme, miszerint a magyarok palesztinok lesznek saját hazájukban, úgy tűnik, mégis valóra vált: legalábbis ez a társadalom is kitermelte magából az út szélén ténfergőkbe hajtó terroristáját, akit szintén mártírnak tart az itthoni közvélemény. Persze számottevő különbség, hogy a mi kamionosunktól senki nem halt meg (bár nem rajta múlt), addig a jeruzsálemi illető utána még kiugrott a kocsijából, és egy húsvágó bárddal kezdte csapkodni az embereket. Ennek megfelelően míg utóbbit likvidálták, addig a kamionost csupán csak az állásából küldték el, tán még eljárás sem indult ellene közúti veszélyeztetés igencsak alapos gyanújával.

A párizsi merénylet hírére azonnal megemlékezési hullám söpört végig a közösségi portálokon. Naná, hogy azonnal megjelentek a károgók is: így nem jó megemlékezni, inkább amúgy kéne, és különben is. A jobbikos Alfahír lehozott egy írást (amit sok más, függetlennek látszó portál is átvett), miszerint a profilképre rakott francia zászló álságos és haszontalan, és a Facebook segíthetne máshogy is. Hogy hogyan, azt már nem írták meg, de azért sikerült egy szittyásat odamondani a Zuckerberg-vircsaftnak. Másik széljobber reakció, hogy "azért nem rakom a francia zászlót a profilképemre, mert Trianon". Szóval a százéves ellenségeskedés mesterséges fenntartása fontosabb, mint a 129 emberéletről való megemlékezés. Oké, ez is egy vélekedés.

A leggyakoribb azonban, hogy előhúznak egy sor régebbi tragédiát, és azt kérik számon a fészbúk népétől, hogy annak idején ezekről miért nem emlékeztek meg, és a profilképüket miért nem orosz, libanoni, török, nigériai vagy kenyai zászlóval fedik be? Ez utóbbira a válasz roppant egyszerű: mert a FB a francia zászlóra alkotott alkalmazást. Azon persze el lehet göcögni, hogy miért pont erre és a többire miért nem - mert tényleg: miért nem? Reméljük, a jövőben erre is nagyobb érzékenységet fog mutatni. A legszimpatikusabb talán az lenne, ha eleve minden zászlóra elkészítené, és mindenki az rakná ki a saját profilképére, amelyiket akarja. Akkor talán megszűnne egymás ekézése is.

kép: librarius.hu

„Egyszer színdarabot akartam írni egy szatírámból, a „Titkos záradék”-ból. Még kéziratban felolvastam neves színházi rendezőnknek V.-nek. Ez a szatíra arról szól, hogy Hitler nem halt meg annak idején, hanem hívei megmentették, és elrakták egy hűtőládába; az 1960-as évek derekán, aztán feltámasztják, és elküldik nyugatnémet turistának Magyarországra. Egy kisvárosba, Bánegresre kerül, és egy különös véletlen folytán átveszi a hatalmat. Az történik ugyanis, hogy a TV egy filmet forgat Bánegresen az 1944-es nyilas puccsról, az éjszakai felvételek után igyekeznek haza, kint hagynak csapot-papot: lobogó nyilaskeresztes zászlókat, feliratokat, plakátokat: „átvettük a hatalmat, az ellenszegülőket felkoncoljuk…” A nép azt hiszi, hogy mindez most érvényes, a hatalmat a legméltóbb személyre ruházzák, Hitlerre.

 

Itt tartottam a felolvasásban, mikor V., a rendező megállít:

 

– Tudod, hogy valami egész hasonló eset velem is előfordult?!

 

I. 

A második világháborúban rengeteg zsidó halt meg azért, mert bár sikerült elmenekülniük a biztonságos Nyugat-Európába, onnan hazatoloncolták őket. Ugyanis Nagy-Britannia és Franciaország a kémveszély megelőzése érdekében - ti. mert a menekültek között kémek is elvegyülhettek - az ellenséges országok állampolgárait hazaküldte, származásra és politikai helyzetre való tekintet nélkül. Voltak náci kémek a nyugati országokban? Persze, hogy voltak. A menekültekkel érkeztek? Biztosan volt olyan is, de nem az volt a jellemző. Jó döntés volt a vélt, vagy akár valós fenyegetettségre hivatkozva a biztos halálba küldeni több ezer embert? Semmiképpen sem, ugyanis így éppen azoknak váltak bűnsegédjévé népirtásban, akik ellen harcoltak.

Ma az aktuális szólamok nem kémveszélyről, hanem terrorveszélyről szólnak. Van terrorveszély? A kérdés föltevése is fölösleges, különösen a múlt éjszakai, párizsi események után. Akadnak terroristák a menekültek és/vagy bevándorlók között? Biztosan akadnak. Arra van most szükség, hogy az ártatlanok védelme helyett - legyenek ők európaiak, arabok, afrikaiak, eszkimók, akárki - most az idegenellenes hangulatot korbácsoljuk, mert nem volt még elég az agresszióból? Ezt mindenki válaszolja meg magának és cselekedjen aszerint.

forrás: internet

Borzalmas, ami Párizsban történt: a 129(?) halálos áldozattal járó, sátáni aggyal, aprólékosan kitervelt és összehangolt terrortámadás-sorozatot kár is tovább ragozni. Ugyanígy borzalmas, ami Bejrútban történt, borzalmas, ami az egyiptomi orosz géppel történt, borzalmas, ami Szíriában, Izraelben, a Hamasz által uralt Gázában, Nigériában, Dél-Szudánban vagy Észak-Koreában történik nap mint nap. A francia mellett még egy hosszú sor olyan zászló van, amit akár naponta Facebook-profilképre lehetne tenni - és annál is több olyan érintett közösség, akiknek még zászlójuk sincs.

Ha a fiúk nem ülnek le az oslói csoda után, és sikerül kijutni a 2016-os, franciaországi Európa Bajnokságra, a magyar futballba, stadionokba, illetve a kiemelt - értsd: fideszes körök által tulajdonolt - sportklubokba történő pénzfolyatás, meg úgy az egész TAO-rendszer ahogy van, ugyanúgy szégyenletes maradna. Ettől függetlenül aki figyeli a magyar NB1-et, az tudhatja már jó pár éve, hogy Kleinheisler László jó futballista, akárhol is játszik.

Gól előtt. (forrás: UEFA)

A fordító előszava: 

Tisztában vagyok vele, hogy ha a lenti szövegben a „palesztin” szót behelyettesítenénk cigányra vagy zsidóra, az nagyban kiverné a biztosítékot. Hiszen Magyarországon is vannak hangok, akik különböző bűncselekménynél szeretik kiemelni az elkövető származását, a szociális indítékú bűncselekményeket etnikai diskurzusba helyezni, azt sugallva, hogy itt valamiféle faji háború folyik, amiben a fehér fajt támadták meg.

Csupán annyi a különbség, hogy az izraeli-palesztin konfliktusnak valóban van egy etnikai-politikai vetülete (igazából csak az van), így az ahhoz köthető bűncselekményeknél valóban releváns az elkövetők és az áldozatok hovatartozása – anélkül persze, hogy általánosítanánk a létező palesztinok részére vagy egészére. Ám ne felejtsük el: a mai értelemben vett palesztin identitás eleve csak a huszadik század terméke, és éppen a zsidók/Izrael elleni harc céljából alkották meg. Így tehát a „palesztin nép” sokkal inkább politikai közösség, mint nemzeti-etnikai. (Saját cikkeimben ezért is szeretem jobban a „palesztin(ai) arab” kifejezést használni, de fordításokban természetesen tartom magam az eredeti szöveghez, mint már korábban is.)

Miért a palesztinok az áldozatok és miért az izraeliek a bűnösök?

Warum sind Palästinenser Opfer und Israelis Täter?
Filipp Piatov
Die Welt Online, 21.10.2015

Amikor izraeliek elleni erőszakról van szó, a német média rendszeresen kiforgatja az igazságot. Mindig a palesztinok az áldozatok, a kétállamos megoldás pedig az egyetlen alternatíva. Ezzel aztán csak tovább tüzeli a zsidók elleni erőszakot.

A frissen megalakult új kanadai kormány összetételénél szempont volt, hogy a felét nők tegyék ki, és képviseltesse magát minden, Kanadában élő kisebbség, úgy mint őslakosok, ázsiaiak, muszlimok, Quebec-i franciák, menekültek, mozgássérültek. A világ és kicsiny hazánk közvéleményében sokan üdvözölték a lépést, mások meg aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy így vajon elég hatékonyan fog-e működni a Trudeau-kormány, ha nem az egyéni rátermettség volt az egyetlen szempont? Netán nem az-e az igazi rasszizmus, ha valaki a származása folytán kerül pozícióba? Nagyon nem, de ezt azért kifejtjük.

A Trudeau-kormány. Forrás: Macleans

2015 október 21-én a németországi Zöldek (Die Grünen) Rajnavidék-Pfalz-i szervezetének honlapján egy közlemény jelent meg, miszerint a párt szeretné a légdeszkát betiltani, ugyanis veszélyezteti a biztonságos közlekedést, és a környezetet is károsítja.

"A légdeszkák egyre növekvő elterjedése komoly nehézségeket okoz a gyalogos és kerékpáros közlekedésben. Az egymásra figyelés helyett a sebesség lett az úr, a szabályok helyett a káosz. Az infrastruktúránk nem alkalmas ehhez a közlekedési eszközhöz."

Továbbá "a víz fölötti száguldozás elijeszti a kotló vadkacsákat. Több helyütt tapasztaljuk a vadkacsák számának egyértelmű visszaesését. Az ő védelmüket - az ökoszisztémában betöltött fontos szerepük miatt is - tovább kell erősítenünk" - fogalmazott Pia Schellhammer, a párt tartományi szóvivője és képviselője.

Majd a nyilatkozat így fejeződik be: "Amint technikusaink megszerelik a frakció fluxuskondenzátorát, a kérdést a lehető leggyorsabban, valószínűleg már 1985-ben a tartományi gyűlés elé visszük."